Képzőművészet

XVI. TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉ
2016.06.03. – 2016.08.07.
Regionális Összművészeti Központ (REÖK)
6720 Szeged, Tisza Lajos krt. 56.

 

N__dlet_Istv__n___nnepi_domenz____1_.jpg
Nádler István: Ünnepi dimenzió

 

Deák Csillag

 

Banánhéj?

 

A tárlaton látható banános tükörkép (Jagicza Patrícia Linda Tükröm, tükröm..) Natalia LL-t juttatta eszembe, akinek banános video installációja néhány éve az Ernst Múzeumban volt látható. Provokált, kibillentette a nézőt a kényelmes szemlélődő pozíciójából. Mennyire provokálnak a REÖK tárlatán látható művek? Mennyire szüntetik meg, vagy mennyire idézik meg a mát? Itt és most-ra miként reagálnak a kortárs művek, a táblaképek? Identitás keresése a banános kép? Zavar van a tükörben vagy bennünk, látogatókban?

 

 

Jagicza_Patr__cia_Linda_T__kr___m....jpgJagicza Patrícia Linda: Tükröm, tükröm...

 

 

Közel 600 alkotást regisztráltak a zsűrizés első körében. A zsűritagok, Aknay János, Henn László András, Kántor Ágnes, Szabó Ábel festőművészek és Nátyi Róbert 90 alkotó mintegy 120 festményét választotta ki. A korábbi évekhez viszonyított mennyiségi növekedés mögött a művek minősége, a kiállító művészek rangja is ott van. Idén is felkértek jeles, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas képzőművészeket arra, hogy adjanak be alkotást a biennáléra.

A seregszemle stilárisan sokszínű (figuratív és nonfiguratív alkotások mellett lírai absztrakt vagy fotó- és hiperrealista) műveket mutat be két emeleten. A megnyitó napján adták át az Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szeged Megyei Jogú Város, valamint az intézmények díjait is. A fődíjat Király Gábornak, Szeged város díját Jagicza Patríciának, a REÖK díját Hérics Nándornak, a Szegedi Vízmű által felajánlott díjat Nádas Alexandrának, míg a Forrás Hotel díját Jarmeczky Istvánnak ítélték oda.

Az absztrakt műveket felsorakoztató teremben a húzó nevek ismert alkotásai néznek rám. Valahogy nem érzem az átütő erőt a művekben, kivétel Nádler István „forgattyúja”, kévéje (Ünnepi dimenzió, 2016). Forog velem a világ, elkap a tárgy lendülete, forgása, miközben csak áll, egyenesen, kissé szétziláltan. Nádler a körkörös mozgást megidéző műve örökmozgó is lehetne, nyugtalan mű, feszültséggel teli, amit fokoz a művész a háromszögekkel és a narancs- és citromsárga színekkel. Nem egy ecsetvonással megalkotott mű, mint korábban lehetett látni Nádlernél. Új irány? Inkább összegzés, összefűzés, halmozás.

Baksai József Alapkő, 2015 műve Nádler művének ellentéte, nyugalom, mozdulatlanság árad a képből, és a viszony, a részek viszonya. Törvénykezés, Mózes világa, kőbe kell vésni valamit, hogy mindenkire vonatkozzon? Az Alapkő nem Kelemen Károly szemmel figyelő macskaköve. Konok Tamás Omnis omnia vincit, 2010 művében a fehér a köztes terület a behódolás előtti pillanatot jeleníti meg, még nincs keveredés, de lehetséges.

 

Konok_Tam__s_Omnis_omnia_vincit.jpg
Konok Tamás: Omnis omnia vincit

 

Konok szín és forma együttese pazar könnyedséggel veti fel a harmóniát és a harmónia tagadását, az elkerülhetetlen véget. A gepidáknak annyi.

Aknay János két műve (Emlék 1., 3., 2016), a tőle megszokott, motívumaiban egységesen megformált alkotás. Joseph Kádár Szögletes geometrikus formák, 2016 a kép mozgalmasságát, a formák egymásba csúszását, ezzel a térhatást foglalja keretbe, élénk színhatással. Az Aktívan változó geometria, 2016 a szabadesést hívja elő bennem. Serényi H. Zsigmond Tér-fragmentumok, 2015 műve a fehér árnyalataival játszik, mintha egy kirakós játékot látnék, vagy rejtvény blokkot, a hiányzó formákat össze kell kötni, ki kell egészíteni, hogy valamilyen testet, arcot kapjunk. Három művész nagyjából ugyanazon formát alkot meg, tojást, ill. ellipszist. Fajó János Ellipszis és részei, 2006 nem mai alkotás, de a színek újabb tojást, ovális formát rejtenek, ill. hoznak felszínre.

 

Faj___J__nos_Ellipszis___s_r__szei.jpg
Fajó János: Ellipszis és részei

 

Ez a végtelenség megidézése, formázása, a hullámok stilizált változata, vagy még inkább a testek egymásmellettisége, egyik sem lesz úrrá a másik testen. Kondorosi Zsuzsa Hajlítás, 2011-2014 műve már nem is táblakép, hanem inkább objekt, megtöri a két dimenziót, a mű egy részlete kihajol a térbe, mintha egy kibomló rózsát, virágszirmot látnánk, ellipszis formában elbeszélve. Berta Julianna Vídia körszeletek (repedés) című műve akár órát is megidézhet, univerzumórát, visszafordítható idővel. 

 

Berta_Julianna_V__dia_K__rszels___1_.jpg
Berta Julianna: Vídia körszeletek

 

Stark István Üzenet a jövőből, 2015 a nemrég felfedezett gravitációs hullámokat idézi fel bennem. Egyszerűsített mű. Szüts Miklós Üzenet, 2016 sötét akvarellje olyan, mint egy felhőtömeg, amelyen áthatol a fény. Lappangó feszültség a homály mögött, mi jöhet még, milyen üzenet?

Kovács Péter Eltűnés, 2014 műve részletes rajz, véredényekkel, vérerekkel, és valami nincs, valami nem látható, csak sejthető, hogy ott van. Egy kar, egy láb, egy test. Egy ember. Balla Attila GMO? műve direkt mű, beszédes, Bukta Imre kukoricáját idézi fel bennem, Koppány Attila Metamorfózisa, 2015 is a változást szimbolizálja, a válaszható utak szövevényét, Kárpáti Tamás De profundis, 2015 szakrális ihletettségű műve a mélybe zuhanó embert sejteti, majdnem eggyé válik a földdel, alázattal. László Dániel két könnyed darabja parafrázisok, a giccs felől közelítenek a művészethez, a képen szövege nekünk szegeti a kérdést: Ki fizet azért, hogy valaki ne fessen?

 

Kopp__ny_Attila_Metamof__zis.jpg
Koppány Attila: Metamorfózis

 

Konkoly Gyula Európa és Ázsia harca a nőkért, 2016 hiperrealista műve címében szándékos provokáció, mintha valamelyik száguldásos film szereplőjét látnám úszkálni.

 

Konkoly_Gyula_Eur__pa___s___zs_k__rt.jpg
Konkoly Gyula: Európa és Ázsia harca a nőkért

 

A mű kompozíciója, a figurák képbe helyezése az, ami üdítő és furmányos, feszültséget teremtő. Gyémánt László Utazásaimról: Mondsee, 2015 is tájkép, titokzatos, a szürke hegy nem engedi el az ember tekintetét.

Fürjesi Csaba Hiánygeneráció 1., 2015 műve is emlékezés, lejövetel a tapétáról, egy másik világ tárul szemünk elé, a múlt. Magunknak kell lefejteni a rétegeket. Varga Patricia Minerva Aranygyűrű, aranykor, 2016 műve formájában nem különbözik korábbi műveitől (ezt erősíti az Utas és Napvilág, 2015 alkotás is), a témája is hasonló. A sárga szín bűvöletében alkot. Ennyiben rokon Váli Dezsővel, akinek állandó témája a műterem.

És mi továbbra is várjuk az újabb műtermeket, és műveket, a 2018-as seregszemlére már lehet készülni.

 

 

Kölüs Lajos

 

Falat szaggató képek hiánya

 

Szilasi László fogalmazott úgy az egyik JAK-táborban, hogy hiányolja az asztalt szaggató irodalmi műveket. Bennem is valami hasonló gondolat ötlött fel a REÖK tárlatát végig járva. Biztos kézzel megalkotott képek, néhol az ismert rutin, begyakorlottság, korábban sikeres alkotói módszer érvényesül. A táblakép aratott sikert tavaly Velencében, a kolozsvári iskola világhírű alkotója, a román Ghenie képeivel.

 

F__rjesi.jpg
Fürjesi Csaba: Hiánygeneráció Nr. 1.

 

Fürjesi Csaba korábbi önmagához képest új utat jár, ha ez az út még a régi is, vagy annak tűnik. Emlékezik szüleinkre, nagyszüleinkre, arra a világra, amelyben ők éltek. Kell-e az emlékezés, a feltárás, a sebek feltépése? Minden bizonnyal, mert a múlttal való szembenézés nem spórolható meg. Ma trend az emlékezés. Erről írt verses kötetet Turczi István (Egy fázisrajzoló átmeneti gyötrelmei), és Szombathy Bálint könyve (YU retorika) is a múltról szól, amely a mába szálazik, a múlt eleven, sosem holt.      

A tárlaton kiegyensúlyozott a mezőny, inkább szürke, mint színes, inkább belátó, mint lázadó, akár a korral, akár önmagával szemben. Körösényi Tamás szavait idézve, a festészet él. Nem is haldoklik, televénye talán nem a kor sötétsége, ellentmondásossága, kétsége, céltalansága, kiúttalansága, hanem a formai, stiláris elemek túlhangsúlyozása.

Szurcsik József figurái (Emlékezők, 2014-2015) most szentségesen, talán szégyenlősen mosolyognak, konceptes mű, a csapat így jár, így van. Ez a most és itt helyzet? Hérics Sándor Félvezetők, 2014 műve tele dinamikával, fortélyos csavarodásokkal, sejtelmes fénypászmával, amit körül ölelnek a kígyózó formák.

 

H__rics_N__ndor_F__lvezet__k.jpg
Hérics Sándor Félvezetők

 

Hol van, hova tűnt Laokoón? Csak a küzdelem maradt, a forma. Hérics Papírkép, 2015 műve nyomvonal, a barna csomagolópapír felülettörései már-már rácsot alkotnak, elzárt területet idéznek meg. Egy aranyvilágot. Aranypolgár. Sejben Lajos Percepciók, 2016 keresztformát megidéző alakja hamar feloldja a néző kíváncsiságát, mit is lát. Henn László András Romantikus táj repülőszerkezettel, 2016 párbeszédet folytat Kéri Mihály Cím nélküli, 2015 akriljával. Felülnézet mindkét mű, a látás homálya, a részletek harmóniája, aránya.

 

Kir__ly_G__bor_Gerebly__z__s.jpg
Király Gábor Gereblyézés

 

Király Gábor Gereblyézés, 2015 mű figurájának alakja és anatómiája ellentmond mindennapi tapasztalatainknak. Az alak nagysága szándékosan túldimenzionált, groteszk, ezt ellensúlyozza a Jó estét! mű bája, a humor, az irónia, minden rendben van, senkit sem akarok zavarni. Vagyok, aki vagyok. Aktualitása tagadhatatlan. 

 

Kir__ly_G__bor_J___est__t_.jpg
Király Gábor: Jó estét!

 

Jagicza Patricia Linda Tükröm, tükröm…,2014 nem Hófehérke meséjét akarja elmondani, a gonosz mostoha történetét. Csavarint a témán, a banán, mint  hiány jelenik meg. A független női lélek, egyben Natalia LL parafrázisát látjuk? Vojnich Erzsébet Ravatal, 2015 műve szokásos háttérrel operál, a belső térrel és térelválasztásokkal. Súlyosnak érzem a halotti leplet és magát a halottat. Nádas Alexandra Medencés Madonna (esti) I., II., 2014 díjazott művei motívumokban kissé túlzsúfoltak, ennyiben nem tekinthetők Vojnich Erzsébet medencés képeinek parafrázisának. A képek struktúrája feszes ugyan, de a kép belső feszültségét hamar feloldják. feLugossy László Sub trófea, 2015-2016 műve a mai bajnokok világába visz, az áldozat nem számít, az ördöggel is cimborálunk, hogy trófeánk legyen. 

 

feLugossy_L__szl___Sub_tr__fea.jpg
feLugossy László: Sub trófea

 

Kacsák Tamás Connection I. II., 2016 a tárlat egyik provokációja, olyan mű, amely ragyogó ötleten alapul. Kacsák műve installáció is, konceptes alkotás. A figura fekete, nem véletlenül. Milyen lenne fehér színben? Fehér ember? efZámbó István Ikon a lábasban, 2016 műve a szív formát használja fel és ki. A szakralitás ideáját és a szent családot ábrázolja, ironikusan. Pinczehelyi Sándor PFZ hagyma Zsolnay vázával, 2014 könnyed alkotás, egy sorozat része. A nemzeti szín sokadik megfogalmazása. Dobó Bianka három képe (Örökség, 2014, Álmodj nagyot, 2015, Emlékmű, 2015) szikárságával kíván hatást elérni.

A tárlaton a formával való küzdést látni, a belső csatákat. Kevés a portré. Marad a tér és az idő, a forma sokszínűsége. Absztrakt művek, líraiak is. Az ember elveszett, de mégis ott van valahol, a tárgyakban, a felületekben. Keresik az arcukat. Megtalálják. Idővel biztosan. Mintha nem is létezne városi lét, egy-két képet leszámítva. Igazi tájképet is alig látni. Színre, formára redukált képek sokasága jelzi, a biennále is trendet követ. Igazán fiatal alkotót, most debütálót nem láttam a kiállításon. Nincs kockázatvállalás a zsűriben? Túl szigorúak voltak, biztosra mentek a válogatásnál?

Sok név ismerős, ők a visszatérők. Ez jó, mert lehet visszanyúlni a korábbi évekhez, hasonlítani, látni valakinek a fejlődését, ami nem egy biennále feladata. A lehetőség másról szól, egy jól sikerült képről, egy kivételes pillanatról. Egy állapotról. Ez a helyzet. Erre van igény. Ezt lehet eladni. El lehet adni? A piac szempontjából milyen rangja van a biennálénak? Nincsenek statisztikák, hogy az itt kiállított képek mikor és hogyan kelnek el. Elkelnek-e egyáltalán? A kiállítás kiegyensúlyozottan szürke, de hatásos, ez a kurátor érdeme is.

Jönnek a turisták a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Úgy van időzítve a kiállítás időpontja, hogy a REÖK Palotában a táblaképeket is megtekinthessék

Nádler másként mutatja magát, mint korábban. Fürjesi Csaba is. És még néhányan. Két év nagy idő. 2018-ban bemutatandó képek zöme még meg sem született. Jövőre vagy jövő után születik meg. Csak megszülessen. Falat szaggatóan.

 


Főoldal

2016. augusztus 01.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png