Cs.Tóth János
Az anyag szövete.
Rácz György alkotói dokumentumai
Nem nehéz annak a képzőművésznek a dolga, aki a valóság szegmenseit igyekszik megjeleníteni ábrázoló jellegű képeken, legyen szó naturális felfogásról, organikus formákról vagy absztrakt alakzatokról. Alkotói munkásságával a nehezebbik utat választotta Rácz György, mert elsőre nehéz dekódolni munkáit. Pedig belső világának építményei úgy illeszkednek egymáshoz, mint a zenei partitúrában a hangok. Átégett, rusztikus konstrukciókat hozott létre működése utolsó negyedszázados korszakában. Ám munkássága nincs a köztudatban. Ezért fontos, hogy 2008-as halála óta a művészetét gondozó baráti kör rendszeresen ápolja örökségét: tárlatokat szervez, kiadványokat jelentet meg vagy más módon teszi ismertté.
Szarvasról Hajdúszoboszlóra vetette a sors, ahol kibontakoztatta művészi univerzumát. A Körös holtága mellett felnőve a rácsodálkozás nyugalma, a megismerés izgalma telítette be életét. A képzőművészet világképteremtő erejére már gyermekkorában rájött a folyton rajzoló ifjú. Eljutott a budapesti és szegedi művészeti középiskolákba, de a magasabb fokozatot, a főiskolát, csak egyszer próbálta meg. A maga erejéből egységes szemléletű művészi œuvre-t hozott létre az évtizedek során. Magától értetődően tagja lett a Művészeti Alapnak és a Szövetségnek. Ezt azonban tehetsége kibontakoztatásával, következetes munkával, fegyelmezett, szorgalmas hozzáállással érte el. Nagyjából hét évig tanult Szarvason Ruzicskay Györgytől. Megtanulta, hogy az a vizuális hatás a lényeges, ami beszűrődik a személyiségébe, nem a világ történései a fontosak. Párizs és Nagyvárad mozgalmas szellemi pezsgését is érzékelhette Ruzicskay mester személyiségének atmoszférájában. A plasztika és a festészet határterülete mellett kötött ki. Jellegzetes műfaja a relief lett. Azt érezte, az anyagalakítás, a szobrok térfoglaló funkciója felel meg leginkább egyéniségének, abban tudja adekvát módon kifejezni mondandóját. A relief lehetőségeit aztán a végletekig tágította a különféle anyagok alkalmazásával.
A múlt század hetvenes éveiben Szoboszlóról sokat járt Hortobágyra, nyarakat töltött ott, különösen aztán, hogy a Nemzeti Park területén egy kis pásztortanyát kapott. Eleven tapasztalatot szerzett a puszta mindennapi valóságáról. A hirtelen keletkező viharról, a magasan járó nap égető erejéről, a süvítő szél bőrt kicserző hatásáról, a növényvilág, az emberek sajátos karakteréről. A pusztai tájban, a szabadban óriásira tágul világunk: egyfelől megigéződünk annak méreteitől, hatalmas arányaitól, másrészt ridegnek, beláthatatlannak és uralhatatlannak érezzük, nem otthonosnak, barátságosnak. Rácz György azonban itt találta meg művészi üzenetének ihletőjét, nevezetesen a szikes földet. Ez a páratlan variációt rejtő alakzat a reveláció erejével hatott rá és döntő szerepe lett tartalmi motívumainak a kimunkálásában.
Ha alkotásait szemléljük, rendezett vagy rendezetlen belső tér tárul elénk. Mindig befelé invitálja a nézőt, a felületek közötti hasadékokba, látványszakadékokba, amelyek mélyéről egy eleven, erős forma tör vagy türemkedik elő. Tömör feszültség, szinte látványharc tárul elénk, mert ellentétes anyagok és ellentétes minőségek küzdenek egymással. Komponálási módjából mégsem az ütközés, az összecsapás, hanem a kiegyensúlyozottság, a harmónia érezhető ki. Az egymásra rakódó anyagok, formák és színek a feszültség dinamikáját varázsolják elő, de paradox módon minden megnyugszik végül. Érezni, hogy bízik az idők végezetéig tartó megismerési folyamatban. Vélhetőleg azért kísérletezett sokáig olyan anyaggal, ami elhúzódóan szárad, hogy a képlékeny anyagot bármeddig alakíthassa, fejleszthesse. Így érte el, hogy különböző síkok, térállapotok ötvöződnek és torlódnak egymásra, mint áttűnő kulisszák.
Jelenlegi hajdúszoboszlói kiállításán a Kulturális Központban is megtapasztalhatjuk, mindig címet ad a műveknek, így befolyásolva a befogadót. Szakrális alkotásoknak készült A szárnyasoltár a XX. századból, illetve a Krisztus című opusz. Az áhítat sugallata érhető tetten ezen a két rusztikus megnyilatkozáson. Az Elmozdulás I–III. és a Kibillent egyensúly című kompozíciói a vertikális és horizontális építkezés drámai harcát jelenítik meg. Van direkten politikatörténeti dokumentumként felfogható munkája is: 1956, A fal. Az elvont mondanivaló címeit hosszasan sorolhatnánk (Korunk, Eredmény, Múlt és jelen, stb). Ezeken már felfedezhetjük azt a színességet, amit a vele egy utcában lakó Joseph Kádár – ugyancsak párizsi szellemiséget hozó –, alkotói könnyedséget inspiráló személyisége és az általa létrehozott Nemzetközi Modern Múzeum hatására jelent meg művein.
Egy olyan lezárult életmű Rácz György műveinek sora, ami azt bizonyítja, a kelet-európai elzártság közepette is voltak a maguk útját járó és a világtendenciákat megérző alkotók hazánkban. Utóéletükben is vigyázzunk rájuk!
