Cs. Tóth János
A geometria egyensúlya
Joseph Kádár kiállítása a Gyulai Várszínházban
„Az óriási metropoliszban a technika és a szociológia századát éljük. A patriarkális belenyugvás helyett a bajszelek viharába szédülünk, és aki ebben a században dolgozik, aki ennek a századnak a karakterét akarja adni, annak minden idegszálában, vérében, munkájában a kor emberének kell lennie.” Ezeket a sorokat éppen száz éve, 1916-ban írta le Kassák Lajos, a magyar avantgárd nagy alakja, a Ma című folyóirat első számában. Örökségének újrafogalmazója, a Párizsból negyedszázada hazatelepült Joseph Kádár azt vallja: a modern európai művészet széles panorámájában csak a geometrikus szemléletű magyar alkotókkal lehetünk versenyképesek. Összecsengenek tehát gondolatai a nagy előd mondandójával akkor is, amikor azt írja: „A XX. és XXI. század elsősorban a tudomány és technika százada, a képzőművésznek is lépést kell tartani a változással, ha része akar lenni a jövő kultúrájának. A művész a változó kor része, érzékenységével reagálnia kell arra.” Éppen azért emigrált nyelvtudás és pénz nélkül Párizsba 1969-ben – az idén nyolcvanadik életévét betöltő Mester –, hogy megvalósítsa az alkotásról szóló nézeteit. A művészet fővárosában eltöltött negyven év és az itthon zajló utóbbi két és fél évtizedes munkássága bizonyítja, része a világ képzőművészeti vérkeringésének. A rendkívül gazdag életmű létrehozása mellett folyóiratokat adott ki több nyelven és küldte azokat szét hírnökként a földkerekség közel kétszáz kulturális intézményébe. Alapított Magyarországon öt múzeumot, amelyekbe felajánlotta a kortárs képei legjavát; Victor Vasarelytől Bak Imrén, Deim Pálon át Fajó Jánosig sorolhatnánk az alkotókat.
Most a Gyulai Várszínházban, Térgeometria címmel húsz akril képet tárt a publikum elé. A gyulai teátrum életében az avantgárd művészet prezentálása a kezdetektől fogva magától értetődő. Nyaranta világszínvonalú előadásokat lehet látni a Shakespeare Fesztiválokon. A képzőművészet terén is előremutató kezdeményezések mutatják a színház nyitottságát. Ilyen volt az 1990-es évek közepén a Vár-ha-tó című performance találkozó a Vár melletti tónál, amelynek kurátora (bár akkor még ezt a szót nem használtuk) BMZ volt. A magyar kortárs művészek színe-java, állított ki a Várszínház rendezésében, többek közt Aknay János, El Kazovszkij, Földi Péter, Szurcsik József… Két éve Joseph Kádár gyűjteményét láthatták itt az érdeklődők, azt az anyagot, amely speciálisan a magyar geometrikus tárgykörben fogalmazódott. Egy éve pedig Békéscsabán a Csabagyöngye Kulturális Központban volt megtekinthető az anyag (erről a Bárkaonline be is számolt).
A kiállított művek arról tanúskodnak, hogy a teremtő-alkotó ember folyamatos küzdelmet folytat a világ megismeréséért. Labirintusok, hálózatok közepette, előre kiismerhetetlen furcsaságok mellett, szabályosságok közepette éli mindennapjait. Ebben nem segít eligazodni a szépelgő, romantikus természetábrázolás. Kreatív párbeszédet kell folytatni az organikus természettel; benne a fény és árnyék, valamint az idő rétegeivel. Emberemlékezet óta foglalkoztatja a vizuális alkotókat a sík és a tér viszonylata. Cézanne művészetében a tartalom és forma szintézise megbomlott: a forma önálló életet kezdett élni. Joseph Kádár a sík és tér problematikáját tette geometrikus műveinek központi kérdésévé. Melyek világunk valós részei, amelyek mellett a hétköznapi létünkben észrevétlenül elmegyünk? A kiállító kiteríti képeit, és térfoglaló rendteremtéssel válik keze nyomán a világ mozgalmassá, harmonikussá.
Az eleven, élő geometrikus formákat a Bolyai-féle matematikához társíthatjuk. A elliptoid (térellipszis), a körforma, a síkok négyzetekkel, téglalapokkal komponált rendje érhető tetten a munkákon. A gyulai tárlaton látható alkotások jellegzetessége a soha egyformán nem ismétlődő képarchitektúra. Valamivel mindig izgalmassá teszi, megbontja a kompozíció ritmusát. Minden mozog a térben, minden, ami körülöttünk van az univerzum része és vizuálisan megfogalmazható. Joseph Kádár ezt a sajátos emberi érzéket vetíti ki művein, amivel szellemi kisugárzást ér el.
Szűkszavú, feszes a fogalmazása: hol geometrikus térbe tereli a formákat, hol a kép központi terébe helyezi a kompozíció lényegét. Egyszerre nyugodtak, kimértek, egyensúlyt teremtők munkái, de mindig mértani pontossággal szerkeszti azokat. Frontálisan ütköztet, feleseltet egymásnak geometrikus tételeket, legyenek azok lapok vagy ezekből építkező testek. Ellipszist, négyzetet, téglalapot, hasábot, háromszögeket nagyít, netán kicsinyít a térbe. Joseph Kádár kiszámítottan szerkeszt, miközben érezni munkáin, hogy élvezettel alkot a mű szellemi megmunkálásakor, de aztán az operáló kés precizitásával dolgozik. Képei kiszakítanak bennünket a körülöttünk lévő világból, térből és időből egyszerre, de ez az időtlenség egyfajta természetességet sugall, nevezetesen figyelmeztet arra, hogy a technikai civilizáció szerkesztett csodáit mégis az ember hozta/hozza létre. Olyan egyéniségek, mint Kassák, Moholy-Nagy, Vasarely…
Minden kiállított képe feszítő erővel bír, mert kozmikus hatással azt a víziót sugallja, mintha tényleg képesek lennénk elemelkedni a hétköznapok valóságától. Azonban éppen az ezekkel a képekkel teremtette izolált világgal mutat rá a nagyobb összefüggésekre, az ember számára felfoghatatlan szervező erők létére; legyen szó természeti törvényekről, matematikai, kibernetikai vagy filozófiai rendszerekről. Egy ritmust keressünk, egy látens, de mégis mindent átható ritmust, mely a létezés minden szintjét mozgatja. Képei nem verbalizálhatók, hanem komplex élményként jutnak el a nézőhöz. A testetlen, mégis szinte pulzáló, máskor perspektívát mutató térbeli mozgások fegyelmezettsége, az új teremtésének kockázata mutatja Joseph Kádár alkotói komolyságát, elkötelezettségét. Ismételten Kassákhoz visszatérve: „A jó mű a rend emberi törvényszerűségét reprezentálja. Valósággal boldognak érezzük magunkat, ha azonosulni tudunk a mű szervezett rendjével. A műnek jövője van, és mással fel nem cserélhető hatást gyakorol az emberi közösség életére.” Erről győződhetünk meg április 15-ig a várszínházi Joseph Kádár kiállításon!
