Képzőművészet

 

 Kallai.jpg

Nagy Emília

 

Kállai Júliára emlékezve

 

Ahhoz, hogy az ember maradandót hozzon létre, néha elég akár egy pillanat is, máskor viszont kevésnek bizonyulhat egy egész élet. A művészet egyszerre eszköz és egyszerre cél azon emberek kezében, akiknek van érzékük az alkotáshoz, és a világunk újrarendezéséhez, más szemüvegen keresztül való nézéséhez. Egy már létező világ újraalkotásához vagy átrendezéséhez alapul szolgál az a létező, már létre hívott mindenség, amit oly sok ideje a világunknak nevezünk.

A művészet maga kinyilatkoztatás. Nem létezhet művészete annak az alkotónak, aki önmagát képtelen beleépíteni, belefogalmazni tulajdon műveibe. A művészet egy tükör, amin keresztül a világnak mutatjuk meg önmagunkat vagy a saját világunkat. Célja és eredménye ezerféle lehet, van azonban egy olyan „mellékhatása” is, mellyel tudatosan, de sokszor tudat alatt is számolni lehet: a maradandóság. Nem elég jó alkotónak lenni, az egyediség az, ami által egy alkotó elérheti, hogy az utókor művésznek nevezze. Senki sem tudja arra a választ, hogy mikor válik az ember alkotóból művésszé. Azoknak, akik nem csak hosszú éveket, hanem az egész életüket az alkotásnak szentelik, talán az is a dolguk, hogy örökké erre törekedjenek, és keressék erre a választ.

Kállai Júlia tervező- és képgrafikus. Visszagondolva még mindig Julika néninek emlegetem, mert tanár is volt, az egyik legönzetlenebb és legfontosabb hivatást választotta. Rengetegen tanulhattunk tőle, és rengeteget tanultunk tőle. Hosszú évek eredménye volt az a szakmai tudás, melyet átadott. Képtelen vagyok elképzelni, visszaidézni a mosolya nélkül. Kontyba fogott már őszülő haja és a nyakában az elválaszthatatlan fényképezőgép örök emlék marad számunkra, diákjai számára. Mély hangját és gesztusait, a tanulásba vetett példaértékű hitét nem tudják visszaadni a szavak, kevésnek bizonyul mindennemű írás a jellemzéséhez és a megemlékezéshez. Diákjai tisztelettel emlékeznek rá. Olyan feladatokon keresztül tanította meg a rajz alapismereteit, melyeket mai napig felidéznek tanítványai. Kreatív volt, és nem a megszokott módon adta át a tudását, amivel egy ember bárhol találkozhat, hanem olyan feladatokon keresztül, melyek játékosak voltak, és ez által feledhetetlenek és kitörölhetetlenek maradtak.

Békési születésű volt, és ez mindig fontos volt számára, büszkeséggel töltötte el. Szerintem szép dolog az életben valami eredményeset elérni, de még szebb ennek ellenére nem elfelejteni azt a helyet, ahonnan származunk, mert az az a hely, ami a személyiségünket olyan irányba tereli, hogy későbbi eredményeinket elérhessük és felmutathassuk büszkén szülőhelyünket képviselve.

A tanári pályára készülve sokszor halljuk azt a mondatot, hogy ahhoz, hogy az ember boldog és egészséges, kiegyensúlyozott életet éljen, több lábon kell állni. Ez azt jelenti, hogy ne csak egy cél éltessen minket, keressünk és járjunk be különböző utakat ahhoz, hogy kiismerjük önmagunkat, és pontosan tudjuk azt, hogy mit várunk el az élettől, és az élet maga mit vár el tőlünk. Mi az, amit tehetünk, hogy hasznosak legyünk, és mi az, ami számunkra hasznos eléggé ahhoz, hogy ezt elérhessük.

Kállai Júlia megtalálta a művészetben ezt, hiszen rajzolt, tervezett, fotózott. Fontos volt számára a fényképezőgépe, melynek segítségével megörökítette az eseményeket és a pillanatokat. Volt azonban ezeken kívül egy másik fontos pontja is az életének, amit nem szabad említésen kívül hagyni, ez pedig a tipográfia. Hosszú ideig dolgozott nyomdában, és már fiatal korában ráismert a könyvek és azok készítésének az értékére.[1]

Ma már megkönnyíti a tipográfia művészetét a számítástechnika, mégis azt gondolom, hogy ha valamihez igazán érteni szeretnénk, akkor az alapoktól kell elkezdeni annak megtanulását, és végig kell járni azt az utat, amit az adott szakma vagy terület önmaga is végigjárt, így azt gondolom, hogy Kállai Júliának igazán szerencséje volt, hogy a nyomdák működésének feltérképezője, és a tipográfia művészetének igazi alkalmazója lehetett.

A művészet az egyik legszebb cél és legszebb eredmény, a tanítás pedig a legfontosabb hivatások közé sorolható, így azt gondolom, hogy Kállai Júlia igazán szerencsés volt. Otthagyni a kezünk nyomát a világon, és másoknak is megtanítani azt, hogy hogyan tehetik ezt meg… Nagyon szép egy olyan élet, ami ezt eredményezi.



[1] A betű és a kép napjaink legfontosabb közvetett kommunikációs eszközei, ezek kutatása és minőségi alkalmazása jelentős szerepet töltött be az életében. Ez az a tudás, amit igyekezett átadni tanítványainak, és melynek mélységeit és magaslatait is kiismerte élete során. A véges számú betűk által megalkotott végtelen történetek, leírások sora egy olyan varázslat, melyet a mai világban egyre kevesebben értékelnek. Az internet jelenléte kezdi kiszorítani a könyveket, viszont a könyvek kézzelfoghatósága és illata egy olyan varázslat, amit nem pótolhat semmiféle e-book.


Megjelent a Bárka 2015/2-es számában. 


 Főoldal

2015. május 21.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png