Abafáy-Deák Csillag
Nyitott tárca
Plutarkhosz jutott eszébe, hogy a sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.
/Szív Ernő: A mandulafa/
Meghívást kaptunk a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, stílusosan, a Nyitott Műhelybe. Komolyan vettük Szív Ernő meghívását, ott voltunk, aki tudta, ki volt Rienzi Mariska azért, aki nem tudta, azért. Megtelt a terem. Szív Ernő legújabb könyvében nem kisebbre vállalkozik, mint hogy megírja a magyarok történetét. A bejövetelüket, a kimenetelüket és mindazt a sok fényes és zűrzavaros kalandot, ami e kettő között történt, történik. A magyarok mind költők, így nem csoda, hogy e sajátos fénytörésű irodalomtörténet voltaképpen a nemzet történetének tankönyve, olvasom a beharangozó szövegben. Tehát jöttek, mentek a magyarok, és még most is úton vannak, történetekkel, megtörténtekkel, vagy olyanokkal, amelyek megtörténhettek volna, talán meg is történtek; ha olvassuk, hallgatjuk a felolvasást, valósággá válnak.
Darvasi Lászlóval vagy inkább Szív Ernővel Bíró Kriszta színművész beszélgetett. Részleteket, tárcákat is felolvastak Szív Ernő legújabb könyvéből. Jól időzített kérdések, hozzáfűzések Bíró Kriszta részéről, látszik, nem csak felolvasásra készült, jól ismeri a könyvet. Jó választás volt részéről indításként a Radákovich Máriáról szóló tárca felolvasása. Radákovich nem tudja kimondani Kosztolányi nevét: Soha nem mondtam neki, hogy Dezső, Didé, Desiré. Hogy nem lett volna hozzá merszem? Ugyan, dehogy. Azokat a neveket mind más használta, más dadogta, kiabálta és csikorgatta, a barátai, az irigyei, a többi költő, pöfeteg szerkesztők, a szeles, benzinszagos utca, Ilona. Hogy be tud piszkolódni egy név. Hogy meg tud pörkölődni, be tud feketedni. Pedig csak a szájak forgatják.” A késői szerelem drámai momentuma, amikor meghallottam, hogy nem tudja kimondani a költő nevét, ez csábító volt, megragadott, mondja el Szív Ernő, és ezután megtudjuk, mi a tárca. Akik nem tudják, azok is élvezettel hallgatják, mert Darvasi, jaj, bocs, Szív Ernő e műfaj egyik legtermékenyebb és legizgalmasabb művelője.
A tárca francia újságban jelent meg először a 19. sz. első felében, az újságot kettéhajtották, a kétharmadnál vonalat húztak, a vonal alatt lett a tárca helye. Jelentése: könnyed csevej, nem haditudósítás, nem politikai, gazdasági tartalmú. A huszadik század első felében a legtöbb magyar író, költő írt tárcát. Mondták, az a műfaj, ami alatt kihűl a kávé. Sajnos ma más a helyzet. A tabletek, laptopok idejében, mert nem az újságot tartja az olvasó a kezében és nem tudja letenni, mert olyan jó a tárca. Befogadó műfaj. A tárcaíró egy ragadozó, de újrahasznosító is, tudjuk meg. Szív Ernő tárcáiban vannak pici futamok, de drámai monológok is, vagy egy egész panoráma, pl. ilyen az Ernst Lajosról írt tárca, mint egy mini regény, élete egész íve benne van. A tárca, Szív szerint, néha novella, a tragikusság, nyersessége okán, vagy csak szöveg, a posztmodernhez kapcsolódva. Kicsi, egyszerre vág szíven, gyomron, és csókol.
Bíró Kriszta és Szív Ernő
Ki lehetett ez a Rienzi Mariska? Németes, vagy olaszos módon olvassuk-e, ejtsük ki nevét. Maradunk inkább az olasz módival. Mert Mariska nem az Ordnung muss sein zászlóvivője volt. Hogyan kutattál utána, hangzik el a kérdés. Az olvasónak van egy általános kulturális tudása, a tárcaíró Szív Ernő egy elemre fókuszál, és nem reprodukál. Állítólag Rienzi Mariska a vonaton ismerkedett meg Adyval, a diószemű kisfiúval. Szenvedélyes szerelem kezdődött az orfeumdívával, aki mellett a költő kisfiúvá válik. Mariska valósággal, nem csak szimbolikusan, maga alá gyűrte Adyt, aki egy idő után menekült Mariska elől. Szív Ernő elmondja, megtetszett a vátesz, aki beszarik. Pedig akkor a költő még nem tudhatta, hogy Mariska csókja a vérbajt hozza rá. Monológja zseniális, ez a váteszlump, ez a modern magyarbuborék.
Szív Ernő a tárca műfaját tovább taglalja. A tárca újrahasznosítás is, egy ismert történetet, sztorit új aspektusból mondunk el, vagyis egy másik történetet, de úgy, hogy a régi is megmaradjon, ezt az új aspektust kell meg- vagy kitalálni. A tárca magas szintű pletykálkodás is lehet, variáció, átírás. Játszani kell, de úgy, hogy az igazság kiskutyáját is megtartsuk.
Felmerült a kérdés, ki maradt ki a magyar irodalom nagy figurái közül, ki a megírtak közül Szív Ernő szíve csücske. Arany és Jókai kimaradt, Petőfi is, az író nem akart egy teljes tablót létrehozni, hanem inkább egy alternatív poétikatörténetet. Nem dolgozott eldöntött írói terv szerint. Nem az érdekli, hogy megtörtént-e a dolog, vagy nem, hanem ha elmondja, legyen egy olyan katarzisa, amiben benne van az igazság, mert az igazság a katarzisban van.
A szerző felolvas
A kötetben nagyon sok esetben a nők, írófeleségek, szeretők, múzsák, művésznők bőrébe bújva ír. Böhm Aranka, Karády Katalin, Sárvári Anna, Klima Ilona, Rienzi Mariska, Radákovich Mária, Szendrey Júlia, Bajor Gizi és Harmos Ilona, aki háromszor is szerepel a kötetben. A tárcák különböző időben készültek, az ő (Harmos Ilona) élete is tele volt furcsa tragédiákkal, mert az is tragédia, ami nem történik meg, az is, ami igen, pl., ha Kosztolányi Dezső nem hal meg, hogyan viselkedett volna az író, mert Ilona zsidó volt.
Nincs olyan ellenszenves figura, akit nem írna meg Darvasi László, alias Szív Ernő, mert a kérdés az, hogy az adott pillanatban a dráma megtörténik-e a figurával, mindenkiben ott van a dráma. Arra a kérdésre, hogy Darvasiként is ugyanúgy írta volna meg ezeket a történeteket, a válasz egyértelmű nem volt, kellett, kell az Ernő derengő jelenléte. Tudatosan szét tudja választani, hogy mikor ír Darvasiként és mikor Szív Ernőként. Segítik egymást, Szív Ernőként több mindent enged meg magának. Szív Ernő Esti Kornél és Szindbád nem is olyan távoli rokona, sőt azt is mondhatnám, hogy Szép Ernő reinkarnációja, alteregója, már a szíve miatt is.
Nem csak a nők bőrébe bújik, hanem benne van a szívükben is, csupa szív. Egy fordított tükröt tart elénk, új perspektívából szemléljük a szereplőket. Szendrey Júliát egy ólomkatona szemén keresztül látjuk, az ólom ez egyik leglágyabb, könnyen formázható fém, itt a tragikus sorsú Júlia védelmezője. Ez is Szív Ernő.
*
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba. Beszélgetés a Nyitott Műhelyben, 2018. június 14.
