Helyszíni tudósítások

 

 Szab___Tibor_Benj__min__Kiss_L_Judit.JPG
Szabó Tibor Benjámin, Kiss László, Havas Judit 

 

Szepesi Dóra

 

Kis világok

 

Az X beszélget Y-nal – Párbeszélgetés január 29-ei műsorán Kiss Lászlóval Szabó Tibor Benjámin beszélgetett a PIM-ben. Az esten közreműködött a Szépírók Társasága és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös sorozatának szerkesztője, Havas Judit irodalomtörténész, előadóművész.

 

„Kis világokba” nyertünk beavatódást Kiss László módjára, ezt a címet ugyanis ő maga adta estjének, ahogyan szokás a sorozatban, mint az is, hogy a vendég maga választja beszélgetőpartnerét, olyan valakit, akivel szívesen beszélget.  Nem véletlen, hogy Szabó Tibor Benjámint, egykori bárkás kollégáját választotta, hiszen, mint azt sokan tudjuk, a Békéscsabán megjelenő, 1993-ban alapított irodalmi folyóirat munkatársaiként öt évig dolgoztak együtt. Kiss László azóta is szerkeszt a Bárkánál, Szabó Tibor Benjámin pedig az Athenaeum Kiadót igazgatja. Ám ők ketten már jóval előbb ismerték egymást, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban osztálytársak voltak, ahol Laci jelenleg is történelem-irodalom szakos középiskolai tanár.

  Kiss_L__szl__.JPGKiss László

 

A moderátor úgy tervezte, az életút-beszélgetés során egy prózaírói munkásság indukcióélményének vidékét barangolják be, ezzel párhuzamosan az alföldi tájat és a Körös-partot. Elsőként felmerült egy, a kérdezőt is foglalkoztató kérdés. Régebben, irodalmi esteken mindig úgy mutatták be őket, hogy „a fiatal irodalmár nemzedék”, de most már elmúltak 40 évesek, nem JAK-tagok, nem FISZ-tagok, 40 év fölött nincs fiatal író, milyen érzés ez? (A FISZ mint kiadó jelen volt az esten, Kiss László Ki mondta, hogy jó volt című 2015-ös kötetéhez kedvezményesen hozzá lehetett jutni.) Fiatal írónak és fiatalnak tartja magát – sietett leszögezni a vendég, bár első kötete megjelenésekor, 25 évesen valóságos matuzsálemnek tűntek számára a 40-50 közötti kollegák. Viszont megfigyelte azt is, hogy az eggyel, kettővel előttük járó generáció továbbra is fiatal írónak mutatja magát, nehéz is definiálni, mitől fiatal egy író, egyszerűen jól érzik magukat, úgyhogy sokáig nagyon jól lehet fiatal írónak lenni Magyarországon. – vélekedett.

 

Tibor első emléke Laciról nem éppen irodalomközeli: ’94-ben a német fociválogatott tagjainak nevét fel tudta sorolni – máig tudja! Egy másik érdekességként a rock-punk vonal merült fel. A magyar kortárs irodalomban haladó hagyomány, miszerint a később felnőtt szerzőként befutó figurák különböző együttesekben kezdték alkotó tevékenységüket, ez Kissre is igaz. Az Ovális együttes véresen komoly játék volt. Elmesélte, hogy kezdetben, a nagymama tisztaszobájában kazettás magnón Edda, Beatrice, Bikini műsoros kazettákra rögzítettek különféle hanganyagokat. Ebből a zagyvalékból eklektikus művészet született. Két hétig működött a rockzenekar, demója ma is megvan. Akkoriban ő egyébként a Guns N’ Roseshoz kötődött, Axl Rose energiája imponált neki. Később is, a kedvenc zenék, filmek mind alkotó energiát jelentettek számára. Szóval innen indult, meg persze Gyula egyik kis szegletéből, a Németváros nevű városrészben lévő Árnyas utcából.  Ez későbbi prózájában – Árnyas utcai szép napok – a gyerekkor utolsó békés helyszíneként jelenik meg. A szerző szerint nem csak az idill helyszíne volt az Árnyas utcai udvar, kettősségben élte ifjúkorát, egyrészt „kolostori magányban”, ami a horgászat, hozzátette, a vízparti nyugalom számára nem annyira a halak fogására, elsősorban folyamatos agyalásra jó; a másik végletet a szomszédhergelő Guns N’ Roses jelentette. Szerető burokban nőtt föl, ugyanakkor sokat gyakorlatozott rajta a család, egyik konfliktusa az apjával például az volt, hogy gimnáziumra vagy szakközépiskolára érett-e. Az Árnyas utcáról akkor kezdett igazán gondolkodni, amikor látta, hogyan esnek szét a tartópillérek, a nagyszülők megöregedtek, meghaltak. Akkor tűnt igazán varázslatosnak a gyerekkori udvar, amikor megmutatta elmúlásra determináltságát. Írásaiban mindig ellensúlyozni próbálta valamivel az udvar teljességét. Maga az Árnyas utca pedig egy senki által nem gondolt szimbólum.

 

Kiss_L__szl_____s_Havas_Judit.JPG
Kiss László és Havas Judit

 

Hogyan lett a német fociválogatottból, a Barcelonából meg a Guns N’ Rosesból mégiscsak irodalom? – boncolgatták tovább a kérdést. Amikor az első kötetei megjelentek, rendszeresen kérdezték írói munkájáról, és ő állandóan arról beszélt, hogy nem tartja magát írónak. Grecsó Krisztián figyelmeztette is, ha nem fogod magad írónak tartani, nem fognak íróként komolyan venni. Az identitásválság, az álnéven megjelenés (Kiss Zoltán meg Németvárosi Attila néven is publikált) ide is köthető. Az első nagy lökést Kosztolányi Dezső életművének oda-vissza olvasása jelentette. Tanára elejtett mondata hívta fel a figyelmét rá, akit diákként Kosztolányi olvasása annyira lenyűgözött, hogy elfelejtett tánciskolába menni. Kiss László akkor még nem vette észre, mennyire fontos, mit olvas az ember. Abban, amit írsz, ott az olvasmányélmény – vélekedett. Rajongó típusnak tartja magát, a mai napig biztos benne, ahogyan Krúdy Gyula műveit, nem értette Kosztolányit sem, egyszerűen csak az élmény, a színek, illatok, hangok és a hangulat hatott rá. A ’90-es évek végén egy magánéleti kudarc kivágta az egyetem biztosnak tűnő ösvényéről. Adminisztrációs baki miatt parkolópályára került, fél évet illegális anyagok elfogyasztásával és elképesztő mennyiségű olvasással töltött. Az erőteljes élmény az ekkor olvasottak szellemiségével gyümölcsözően párosult, sikert is hozott. Első díjat nyert, az Energheia Europe Matera 2001 nemzetközi irodalmi pályázaton, amelyre a Tati utolsót szellent című írását küldte be. A felhívásra a Lyukasóra folyóiratban talált rá, a magyarországi projekt vezetője Budai Katalin volt, a zsűriben csupa nagy név: Radnóti Sándor, Kukorelly Endre… A novellát egyébként a Bárka egyik akkori száma közölte. A Csukázás mellett ebben volt benne az az élményanyag, amiből érezni kezdte, másképp ír. Az dél-olasz kaland emlékezetes. Tudatlan volt és valószínűleg alkalmatlan arra, amit ma egy írótól elvárnak, Matera főterén volt viszont egy felolvasása, amelyen a közönség nyikkanás nélkül hallgatta a magyar szöveget, érezte rajtuk az őszinte tiszteletet a nyelv iránt. Rájött arra is, hogy a nyerés szempontjából ez a novella valószínűleg érdektelen lett volna, ha nem szerepel benne a szovjet katonák ugrálása az Élővíz-csatornába. Érezte, hogy az in medias res, a visszatekintés, a történelem, a politikai kontextus ismerete nélkül nem lehet irodalmat csinálni. A Szindbád nem haza megy című első kötetének irodalmi mintája Krúdy lett, nemcsak névválasztásban, hangulatában is. Hogy talált rá saját Szindbádjára? Nagyon szerette a tanárságot, sok pluszt adott, emellett nem dolgozott tudatosan azon, hogy író legyen, bár tanulmányokat, esszéket, kritikát publikált, kötete is lett (Kis és egyéb világok), a szépirodalmat élményszerűen akarta művelni. Ám az ezredfordulón annyira elkapta valami, a Levél az ezredeshez, a Tati utolsó szellentése, a Ludvig Pista bácsi hazamegy című szövegek írásakor, hogy egyre-másra születtek a hrabali sugalmazású prózák. Visszatekintve, valószínűleg Hrabalt sem olvasta jól, Krúdyról elhitte, hogy patetikusan ír, nem érezte benne az iróniát. Hangulatprózáit sokan érvényesnek találták, a Ki mondta, hogy jó volt című kötetbe sok ilyen szöveg került. Egyébként úgy véli, szerencsés időszakban kezdett prózát írni, olyan korban, amikor lehetett jókat nevetni, vibrált a Parti Nagy Lajos-hatás, és lehetett különféle stílusokat, hangnemeket ütköztetni, amitől lehet, hogy olyasmi születik, ami még nem volt, bár ez nem volt tudatos. Krúdy veretességét például – hogy ne engedjen mindig a pátosz csábításának, ellensúlyozta valami ökörséggel – a székrekedéssel állította párhuzamba. Alteregójáról, Németvárosi Attiláról is beszélt. A németvárosiságot, az annak megfelelő motívumvilág kidolgozásával ujjgyakorlatokként írta meg, a roncsolt nyelv működtetésének vágyát élhette ki. Kosztolányi és a kábítószer című szövege például tíz éve jelent meg az És-ben, és milyen érdekes – utaltak itt az Index legutóbbi cikkére –, Kiss László már akkor ráérzett, hogy a Mesternek köze lehetett a szerekhez…

 

 Grecs___Kriszti__n_a_k__z__ns__gben.JPG
Közönségrészlet, Grecsó Krisztiánnal

 

A Bárka szerkesztőségi műhelymunkán kívül arról is szót ejtettek, hogy a Gyulai Hírlapban rovatot kapott a szerző. Hogyan lett egy információs és közéleti helyi hetilapban kolumnista? Mocsár-Pörjés József főszerkesztő 2006-os fölkérésének azért is örült, mert szeret rovatoknak dolgozni, – legutóbb a focitipp.hu-nak írt arsenalos jegyzeteket, irodalmi meccselemzéseket. Nagyon fontos számára a gyulaiság, aminek a városi lapban irodalmi formát tud adni. A Ki mondta hogy jó volt szövegein dolgozva pedig tökéletes terepnek bizonyult ez a rovat mini sztorijai számára. Az Athenaeum Kiadóval közös művükről is megtudtunk újabb híreket. Az Ektomorf thrash metal együttes frontemberéről, Farkas Zoltánról Kiss László írt thrillerként olvasható életrajzi könyvet, a címe: Outcast – kitaszítottan a világhírig. Nos, a kötet hamarosan angolul is megjelenik, a zenekar viszi magával koncertjeire a nagyvilágba. Projektjükben az a rendkívüli, hogy a zenekar eredetileg egy mezőkovácsházi metal banda, most már a világot járják. Kiss László szerint őserővel bírnak, és amit az a srác képvisel, a legtermészetesebb zene és mozgáskultúra.

 

A szép számú közönség természetesen a szövegekből is hallhatott. A szerző, először A Levél az ezredeshez című elbeszélését olvasta fel, amely régi szövegének kiegészített, korrigált változata, e-könyv válogatásába is bekerült. Ehhez háttérinformációként jó tudni, hogy ők az utolsó évfolyam, akiket még el akartak vinni sorkatonának, de ha valaki olyan nagyon nem akart, egy idő után nem erőltették. Nos, egy íróember, amikor ki akarja magát dumálni a katonaságból, abból elbeszélés lesz… Ízelítőt kaptunk a tárcákból, Havas Judit pedig egy olyan szöveget olvasott fel, amelyet a szerzőtől kapott. Ebben az elbeszélő leírja, mi történik a világban és benne, az alatt a rövid idő alatt, amíg a lakásából a pályaudvarra ér. A több mint másfélórás remek estet záró szöveg, a Tisztelt Miniszterelnök Úr című, tipikus Kiss László-s, slames sorokat is tartalmazó próza volt, szintén a szerző előadásában.

 


Főoldal

2018. január 31.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png