Helyszíni tudósítások

 

 WH_egyben.jpg
A WH és Nádsdy Ádám

 

Fazekas Sándor

 

Könnyed nyári válogatás

Shakespeare szonettjeiből


Nádasdy Ádám és a WH zenekar a Gyulai Várszínház 54. évadának Shakespeare-fesztiválján

 

Shakespeare színműveinek és Dante Isteni színjátékának újrafordítója, Nádasdy Ádám július 9-én, vasárnap este lépett fel Gyulán, a Múzeum Udvarban: a WH zenekarral Shakespeare-szonetteket adtak elő angolul és magyarul.

 

Nadasdy_Adam.jpg
Nádasdy Ádám

 

A zenekart és a nyelvész-fordítót teltház fogadta, mintegy százan lehettek jelen az esten. Nádasdy arról ismeretes, hogy a legunalmasabb témákat is érdekesen tudja tálalni (mint a nyelvművelés vagy a nyelvrokonság kérdése), Shakespeare szonettjei pedig éppen a legizgalmasabb, legtöbbet vitatott kérdéseket felvető művek között vannak a világirodalomban. Az est szándékoltan népszerűsítő jellegű volt, így alapos, preciőz irodalomtörténeti fejtegetésekbe Nádasdy nem bocsátkozott. Meglátásom szerint helyesen: egy ilyen nyári fesztivál nem az a fórum. Inkább csak szellemes, figyelmet orientáló megfigyelések hangzottak el, amelyek fokozni igyekeztek az érdeklődést. Nagyon érdekes volt hallgatni őt, hiszen bár irodalomtörténészként számos állításával szívesen vitatkoztam volna, kérdései ettől még jogosak, érvényesek és provokatívak voltak.

 

Dagadu_Sena.jpg
Dagadu Sena

 

A WH zenekar teljesítményéről kevésbé szól ez az írás, de nem azért, mintha kifogásaim lennének velük szemben, hanem sokkal inkább azért, mert ehhez kevésbé értek. Aki azonban ott volt, az hallotta, hogy az énekesnő, Dagadu Veronika Sena, a csellós, Márkos Albert, Gryllus Samu gitáros és G. Szabó Hunor dobos valóban modern, remek hangulatú zenei kísérettel adták elő Shakespeare ércnél maradandóbb, de picit ódon zamatú angol verseit, törekedve a hangzásbeli és hangulati változatosságra egyaránt.

 

Markos_Gryllus.jpg
Márkos Albert és Gryllus Samu

 

Jól illeszkedett ehhez Nádasdy törekvése is, aki nem csupán Szabó Lőrinc klasszikus fordítását használta, hanem többféle fordító egy-egy sikerültebb darabját is beválogatta a műsorba, Justus Páltól Szabó T. Annáig, vagy Varró Dánielig. Várady Szabolcs szlenget használó 75. szonett-fordítása jól illett az estbe, szívesen hallottam volna még hasonlót, különösen, hogy ott a fordítások egy-egy megoldása is szóba került, az első két sor kapcsán. Shakespeare drámáiból vett betétversekkel is kiegészítette az estet, ezúttal saját fordításában, amelyek picit más oldalról mutatták be a költőt.

Nádasdy sok kérdést felvetett, a maga megszokott, könnyed, ugyanakkor tartalmas stílusában, de nem igyekezett szájbarágósan megválaszolni őket. Koncepciójának egyik alapeleme az volt, hogy Shakespeare szonettjeit mindig szerelmes szonettként közelítjük meg, akkor is, ha nem elsősorban a testi szerelem dominál bennük, mint például a 75. szonettben. Hogy egy érvet is felhozzunk, kezdősora, Szabó Lőrincnél: Az vagy nekem, mi testnek a kenyér… Valójában azonban nem erről van szó: So are you to my thoughts as food to life. Az vagy a gondolataimnak, mint étel a létezésnek. Itt azért jócskán másról van szó. Ez más szonettekre is érvényes megfigyelés, hiszen például a 66. szonettben csak a záró couplet-ban, azaz sorpárban bukkan fel a szerelmes figurája (kezdősora, Szabó Lőrinc fordításában: Fáradt vagyok, ringass el, óh, halál…). Gyakran az idő, a mulandóság, a halál, a művészet örökkévalósága a téma, és Nádasdy főleg ezekből a darabokból válogatott: az említetteken kívül a 17. (Hogy lesz egykor versemnek hitele?...), a 18. (Mondjam, társad, másod a nyári Nap?...), illetve a 100. (Hol vagy, Múzsám, hogy dalod oly soká…) darab szerepelt. Beszédes volt a 151. vers esete, amelyet ugyan felolvastak, viszont nem esett róla elemző szó. Kezdő két sora: „Bűnét tudni gyermek a szerelem / Bár nem fia a lelkiismeret?” is beszédesen mutatja, hogy ebben a versben a szerelemről esik szó, mégpedig a bűntudat és a szerelem viszonyáról, így a Bárd verseit egy adott perspektívából néztük, és a merészebben erotikus és/vagy nehezen fordítható darabokat ezúttal mellőztük. Nádasdy ugyanakkor a versekhez kapcsolódva sokféle tartalmi vonatkozást megemlített, s szólt többek között az irodalom terepeinek megváltozásáról is: annak helyzete valóban kissé emlékeztet a könnyűzene helyzetére, amely ma már felment az internetre, illetve kiment a fesztiválokra. Itt pedig más tartalmakra van szükség – teljes mozifilm helyett inkább beharangozó trailerre, amely felkelti az érdeklődést –, s e másféle tartalmak szerencsés kombinációja volt az est, még akkor is, ha hallgattuk volna még valamennyit, hiszen alapanyag és felvetendő kérdés akadt bőven.

 

G.SzaboHunor.jpg
A doboknál: G. Szabó Hunor

 

A ráadás-számot, a századik szonettet Gedeon József emlékére játszották el, aki ennek a fesztiválnak megálmodója és évtizedekig motorja volt; ez az első idény, amely nélküle zajlik. Alighanem neki is tetszett volna ez az est, ahogyan szemlátomást a közönségnek is kedvére volt, idősebbektől a kiskamasz korosztályig egyaránt. Némi hiányérzet talán csak azért támadhatott, mert szívesen hallgattuk volna még az estet, másfél óránál tovább is. Ha eljönnek, jövőre is érdemes lesz meghallgatni őket.

 

Fotók: Kiss Zoltán


Főoldal

2017. július 11.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png