Helyszíni tudósítások

 

 Jónás Ágnes

 

„Igazán nagy vers az, aminek mágiája van”

 

A Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatának újabb bemutatója alkalmából szervezett műhelybeszélgetést a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata a Pesti Vigadó Makovecz termében, Budapest, 2017. május 29.

 

Az MMA Irodalmi Tagozata harmadik éve jelenteti meg Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatát jelentős kortárs írókról, költőkről, kiváló irodalomtudósok tollából. A kiadott könyvek jelentős, de korábban fel nem tárt életműveket mutatnak be terjedelmes kép- és bibliográfiamelléklettel. Az esten öt monográfiát mutattak be: Tornai Józsefről 2016-ban, az évtizedek óta csak verseiben élő Ratkó Józsefről és a talán legolvasottabb prózaírónkról, Jókai Annáról készültek el az életművüket, pályájukat összefoglalóan bemutató kötetek, valamint sor került Vathy Zsuzsa és Kalász Márton monográfiáinak prezentálására is. Ács Margit, az est háziasszonya, a sorozat szerkesztője megnyitó beszédében elmondta, hogy bízik abban, hogy a már megjelent, illetve az előkészület alatt álló monográfiák a diákokat és a pedagógusokat is segítik majd a kortárs irodalom kiemelkedő alakjainak életműveiben való eligazodásban.

 

Acs_Margit.JPG
Ács Margit

 

Rátóti Zoltán színművész, az MMA Színházművészeti Tagozatának vezetője előadásában mindegyik alkotótól elhangzottak versek (Tornai József: Szívből kilövellő himnuszok, Jókai Anna: Az utolsó gyermek, Ratkó József: Nagynéném, a miniszterasszony és Sanzon a hatalomról, Kalász Márton: Át a pallón, Vathy Zsuza: Ötödik cédula – az én üvöltéseim). A beszélgetések közben a kivetítőn a kötetek képanyagából láthattunk fotókat. Elsőként a Tornai Józsefről szóló monográfiával ismerkedtünk – a nemsokára kilencvenéves költővel Alföldy Jenő beszélgetett, aki a történelem viharait megélt írót az emberiség kritikusának nevezte, s elmondta, hogy Tornai szerteágazó életműve, filozofikus és teologikus témákban egyaránt gazdag, valamint hogy az író különös ismertetőjegye a népköltészethez fűződő vonzalom és a magyarsággal kapcsolatos határozott állásfoglalás.

 

Alf__ldy_Jen_____s_Tornai_J__zsef.JPG
Alföldy Jenő és Tornai József

 

Alföldy arról kérdezte a költőt, hogy miben látja a költészet lényegét. „A költészet művészet, olyan, mint a zene, ami megragadja érzelmi gazdagságunkat. Az igazán nagy vers az, aminek mágiája, titka van, s titkokat hordoz önmagunkról és az emberi létről” – válaszolta a Kossuth- és József Attila-díjas Tornai, majd hozzátette, hogy a költői eszközök a lét ismeretlenségét furkálják át és emelik fel. Ács Margit, aki ezúttal Jókai Annát képviselte (az írónő január óta tartó súlyos betegsége miatt nem tudott részt venni a műhelybeszélgetésen) és a kötet szerzője, Imre László professzor, az MTA akadémikusa arról beszélgetett, hogy Jókai Anna kezdeti kisrealista és szociografikus prózája miként tágult ki, és jelent meg benne a transzcendens, szakrális perspektíva, s hogyan lett a valóság mozzanatainak krónikásából később a lelkiség írója. (A profán és szakrális viszonyát, annak funkcióját a monográfia többek között a Jákob lajtorjája, a Ne féljetek és a Godot megjött művek tükrében tárgyalja).

 

__cs_Margit___s_prof._Imre_L__szl__.JPG
Ács Margit és prof. Imre László

 

„Az író a hétköznapi élet legszürkébb eseményeiben is fel tudta mutatni azt a mélységet, ami az emberi történelem és a lét kérdéseire keresi a választ – állította a professzor. Az eszmecsere lezárásaképpen egy portréfilmből láthattunk részletet, amelyben Jókai Anna vall gyermekkoráról, költészetének mozgatórugóiról, vidéken szerzett tapasztalatairól, földi létezésének céljáról, az írói lét adta kegyelmi állapotról, valamint a szakralitás fontosságáról. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kalász Márton monográfiáját Bartusz-Dobosi László írta meg. A monográfus először megismerkedésük kezdeteiről, a közös munkából kialakult barátságról beszélt, s elárulta, hogy meggyőződése, hogy a sors vezette őt Kalász életművének feldolgozásához: először egy tévéstáb hívta fel, hogy bemennének az íróval abba az iskolába, ahol ő is tanít, ugyanis a költő odajárt gyerekkorában.

 

Bartusz-Dobozi_L__szl_____s_Ka__rton.JPGBartusz-Dobosi László és Kalász Márton

 

Később a Magyar Tudományos Akadémia kérte fel a kötet megírására. Hogy miért nem nevezhetők a Kalász-versek könnyű olvasmánynak, arra az író, aki egyébként tizennégy évig élt Németországban, de mindig is a magyar kultúra és Magyarország jelentette számára az igazi hátteret, így válaszolt: „mondandómban mindig a szeretetet, a tisztaságot, a kemény határozottságot igyekeztem kifejezni, gondolkodásomat nagyban befolyásolták a Sombereken töltött évek és a német irodalom.” Ratkó Józsefről a monográfia szerzője, Jánosi Zoltán és Ratkó egykori barátja, Ágh István, a Hetek költőcsoport tagja beszélgetett. Derűs eszmecsere keretében idézték meg a költő- drámaíró személyét, habitusát, majd a kötetben szereplő versek kiválogatásának szempontjairól is szót ejtettek. „Alkotóként és emberként is elragadó természet volt, olyan, akinek jó volt a közelében lenni” – mondta Ágh, majd közösen megállapították, hogy Ratkó nyelvteremtőként is nyomot hagyott maga után – zseniális nyelvi szintézist hozott létre a nyelvromlás közepette. Az idén január 7-én tragikusan elhunyt Vathy Zsuzsáról a róla szóló monográfia szerzője, Ekler Andrea irodalomtörténész és szerkesztője, barátnője, Osztovits Ágnes beszélgetett, ők ültek utolsóként a pódiumon.

 

Ekler_Andrea___s_Osztovits___gnes.JPG
Osztovits Ágnes és Ekler Andrea

 

Együtt idézték fel Vathy személyiségét. „Rendkívül összetett, különös, angyali figura volt. A hajléktalanok, a hátrányos helyzetűek felé mindig derűvel, mély szeretettel és empátiával fordult, példátlan segítőkészséget, problémaelemzést tanúsított irányukba, s mindez legdrámaibb leírásait is áthatotta” – árulta el a monográfus, aki az írónő munkásságát a szeretetirodalom és a mérnöki kiszámítottság ötvözeteként aposztrofálta. A műhelybeszélgetés lezárásaképpen az MMA által készített, Vathy Zsuzsáról szóló kisfilmből láthatott-hallhatott egy részletet a közönség. Az újabb kismonográfia-sorozat bemutatója és a köré szerveződő műhelybeszélgetések ezúttal is derűvel és drámával fűszerezett délutánt nyújtottak. Közel férkőzhettünk az egyes alkotók szívéhez, költészetük mozgatórugóihoz, közeli képet kaptunk a korról és arról a környezetről, melyek inspirálóan hatottak rájuk, egyszóval bepillantást nyerhettünk „irodalmi bőröndjeikbe”.


 Főoldal

2017. június 03.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Könyvhétzáró irodalmi délután BékéscsabánKincsek cserélnek gazdát az Országos Széchényi KönyvtárbanTöbb mint háromszáz új kötet jelenik meg a 89. Ünnepi KönyvhétreIII. Kolorádó Fesztivál
Ütőér
Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái
Versek
Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila verseiTurczi István verseiBeck Tamás versei
Prózák
Abafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái Haász János: Üzenet
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Nagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomábanProfán feltámadás, avagy heroikus újrakezdésA kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA