Elek Tibor köszönti az ünneplőket
Fodor György
Nyilvános számadás
Ünnepi Bárka-est és a 2016-os év Bárka-díjainak átadása
Az ünnepi Bárka-esteknek már évtizedes, hagyományosan kialakult tematikájuk van, és minden esztendőben a magyar kultúra napja közelében szervezik meg. Dr. Elek Tibor főszerkesztő ez alkalommal „nyilvános számadásnak” nevezte a január 23-ai, Sík Ferenc Kamaraszínházban tartott rendezvényt, hiszen itt került sor az elmúlt munkaév Bárka-számainak áttekintésére, a legfrissebb szám szerzőinek és tartalmának ismertetésére, a 2016-os bárkás események értékelésére és nem utolsó sorban a legújabb Bárka-díjasok rövid bemutatására. A jeles eseményen a Bárka-díjat a tavalyi évben közölt és az azt megelőző publikációik színvonalának mérlege alapján Acsai Roland költő, író, Kolozsi Orsolya kritikus és Szil Ágnes író, kritikus kapták.
A három díjazott: Acsai Roland, Szil Ágnes és Kolozsi Orsolya
Az esten számos Békés megyei alkotó és családtagjaik, a primer irodalom képviselőivel való találkozási lehetőség megragadása végett pedig sok irodalomkedvelő jelent meg, 2 éves kortól 85 éves korig. A tematikus egységek közötti könnyed, ugyanakkor komoly szakmai tehetségeket felvonultató közreműködést Gábriel Erika (ének) és Gál Csaba (zongora) vállalták. Megszólaltak Giuseppe Verdi (Az álarcosbál – Oscar, az apród dala), Huszka Jenő (Lili bárónő – Egy férfi képe) és Lehár Ferenc (A víg özvegy – Vilja-dal) művei, végül francia nyelven is belekóstolhattunk a vacsorát megelőlegező komolyzenei koktélba.
Gábriel Erika és Gál Csaba
A fűszert – a zene mellett – a jelenlévő (szintén Bárka-díjas szerzők) felolvasása adta: Szilágyi András (az időről, az emberről és az Arnolfini házaspár című van Eyck-festményről verselt) és Zalán Tibor (a tőle megszokott bölcs öniróniával adagolva, a főszerkesztő kérésére a halál helyett szándékoltan az életről írt).
Zalán Tibor
A Bárka-est ünnepi hangulatát előre megadta, hogy az előző estén Szarvas Péter, Békéscsaba város polgármestere a magyar kultúra napjának tiszteletére rendezett városi ünnepségen méltatta a folyóirat eredményeit. Az Elek Tibor által megálmodott, majd megfogalmazott eszmék és értékek már-már önjáró kultúramentésbe kezdtek. A megye több településén magyar irodalomból érettségi tételként elemzik a Bárkát és a körülötte kialakult értelmiségi kör (akik javarészt a Körös Irodalmi Társaság tagjai) számos művészeti ágban megvalósult tevékenységét. Erről is szóltak az est szerevezői – különösen a Gnandt János-kiállítást értékelve nagyra. Sikerre vittek egy képzőművészeket és irodalmárokat közösen szerepeltető sorozatot: Irodalom és képzőművészet, karöltve. Folyatták az évek óta sikeres Kortárs magyar írók sorozatot, ahol az értő és lelkes olvasók test- és hangközelből tapasztalhatták a legfrissebb kötetek szerzőinek megnyilatkozásait. A hazai és határon túli magyar irodalom legjelesebb képviselőit felvonultató eseménysorban tavaly részt vettek: Térey János, Benedek Szabolcs, Grecsó Krisztián, Bartis Attila, Gálfalvi György, Krasznahorkai László, Darvasi László, továbbá a népszerű A csabai című kötet szerzői.
Távlat, díjjal
A Bárka legerősebb aduja a kortárs magyar irodalom piacán éppen a primer és szekunder irodalomból való széleskörű merítésben rejlik. Továbbra is feladat volt az egyetemes magyar kultúrában való gondolkodás, a befogadókészség, az uralkodó és háttérbe szorított kánonok közötti kapocs megteremtése, a különböző művészeti irányzatokhoz, csoportokhoz való tartozás felülírása. Sikerült egy olyan termékeny eklektikát létrehozni, amely a különböző szemlélet- és beszédmódok, formaelvek szerint létrejött alkotásokat szükségszerűen dialóguskényszerbe hozta.
Elek Tibor és a Bárka
2000-től a Bárkához való szerzői hűséget és szakmai színvonalat díjjal is jutalmazzák. A szerkesztőség minden év végén összeül, hogy nem kevés fejtörés árán meghatározza, kik azok a laphoz kötődő szerzők, akik az adott évben jelentős publikációkkal gazdagították a folyóiratot és olvasóit. Idén, 2012 után újra három jelöltet találtak méltónak. A díj képzőművészeti megalkotása eredetileg Kiss György szobrászművészhez köthető, aki 2002-ben tervezte és készítette el az emlék-plakettjét. Az utolsó Kiss-plakettet éppen a tervező halálának évében, vagyis tavaly osztották ki, sorsszerű és egyben törvényszerű volt újat alkotni. A 2016-os év díjazottjai már a Széri-Varga Géza által tervezett bronz-emlékplakettet kapták meg Seregi Zoltántól, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatójától, aki meleg szívvel gratulált és kifejtette, hogy halmozottan örül, hogy a Bárka tulajdonképpen a színházzal évtizedes összeforrottságban munkálkodik a magyar kultúra javítása érdekében. Ennek okán hangzott el, hogy a jövőben egy közös drámaiírói pályázat kiírását is tervezik, amely témáját tekintve a rendszerváltás elemzését tűzte ki célul, mégpedig igen közelről szemlélve, az 1989–1991 közötti időszakra koncentrálva. Seregi szavaiból kitűnt, hogy ez egy tartós, egymás függetlenségét tisztelő és hasznos együttműködés lesz a jövőben is.
Seregi Zoltán átadja a díjat Szil Ágnesnek
A Bárkának mindig fontos volt a történelmi korokról való méltó megemlékezés is. A 2016/5-ös szám a 60. évfordulóra való tekintettel az 1956-os események mementóit, memoárjait Forradalom – Megtorlás – Konszolidáció címen rögzítette. Olyan, még élő, ikonikus, megyei 56-osok írták meg történeteiket, akikre méltán lehetünk büszkék: Fekete Pál és neje, B. Kovács Ágnes, M. Szabó András vagy éppen Simai Mihály. A számban az irodalmi pályázat győztes művei és komoly szellemi értéket képviselő tanulmányok is helyet kaptak. A tematikusság és előre megtervezett főszerkesztői koncepció évek óta jellemző a szövegválogatásokra. Ennek köszönhető, hogy megtartották a már ismert rovatokat mind a papíralapú, mind az online változatban, noha utóbbi dinamikusan változik a fellelhető tartalmak számát tekintve. Egyik legnagyobb előnye, hogy a szerzőkkel készült videóinterjúk jelentősen gazdagítják majd az irodalomtörténészek kutatási archívumait. (Ez különösen akkor értékelődik fel, amikor éppen olyan gyászos évet zártunk, amelyben elveszítettünk egy Csoórit, egy Kertészt és egy Esterházyt.)
Acsai Roland
Ugyanakkor köztünk volt Acsai Roland, aki Kiss László kérdéseire válaszolt készségesen és szeretetreméltó bölcsességgel. Megbízható és lélekerős szerzőként kapta a díjat. Nemcsak író, költő, hanem műfordító és drámaíró is. Az Új Forrás szerkesztője, a www.uveghegy.com gyerekirodalmi magazin szerkesztője, az Artisjus Felügyelő Bizottsági tagja az Irodalmi Szakosztály képviseletében. Különös színfolt a magyar irodalom palettáján, hiszen újabban az irodalmi igényű fantasy felé fordul írásaiban, amelynek eredményességéről magam is írtam kritikát (Telitalálat). Az abonyi származású alkotó – akinek útjai Zalán Tiboréval súlyos spiritualizmusban kereszteződnek – hitelesen mélyedt el a távol-keleti és a keresztény filozófiában és szimbólumrendszerekben. A gyermekkori panteizmustól az ornitológián át, a Tandori-féle világlátáson keresztül jutott el a tao-ig. Jelképei mély empirizmusból fakadnak, véleményem szerint a szerző egyfajta archetipizálás súlyos útján jár. Ha megszületik az emlegetett Csonthavazás című írás, talán megértjük ezt az apokaliptikus kórképet, addig olvashatjuk a Máté, Márk és Lukács versszöveget.
Szil Ágnes
Szil Ágnes is szeret boncolgatni, képletesen és szó szerint is. Először kritikusként szólította meg Farkas Wellmann Éva. Értő és alapos színházkritikáiért (pl. Úrhölgy macskával), megrázó novelláiért és drámai műveiért kapta a díjat. Ugyan az első JAKkendő-díj (2012) elnyerése után önálló kötettel nem jelentkezett, de számos alkalommal bizonyította, hogy jelen és helye van a kortárs magyar irodalomban. Finom nyelvi humorát felolvasóhangja csak tovább fokozta, élmény volt és lesz is hallgatni. Írásait a Bárkában Matrjoska-tanulmányoknak nevezném, hiszen egyre mélyebbre ás, tudatosan vájkál a bemutatott kötetek, szerzők stiláris rendszerében, kiváló ösztönnel boncolgatja lelkük minden rezdülését. Felolvasott szövegében is egy nyúlpaprikás születésének drámaiságába szívta olvasóit (Ételkészítés haladóknak).
Kolozsi Orsolya
A miszticizmus jegyében ült a rendezői jobb oldalra Kolozsi Orsolya. Acsai szerint semmi sem véletlen. A kritikáiról ismert író- és tanárnő 2007-ben jelentkezett először a Bárkában egy Tóth Krisztina-kötetről szóló recenzióval, és lám, 10 év elteltével, amikor megkapta a díjat, ismét egy Tóth-kritikával rukkolt elő a 2016/6-os Bárka-számban. Írásai könnyedebb nyelvezetűek, inkább az irodalmat megszerettetők, a megértéshez közelebb vivők, olvasóbarát szövegek, mondhatni egészen diákcentrikusak. Ösztönösen pedagógus szemléletű, széles alkotói körből választó, élményközpontú megfogalmazásokat olvashattunk tőle korábban is (pl. 2016/4: Személyes tér – Szaniszló Judit: Beenged). Szerinte az irodalom egy vagány dolog, persze kellő tisztelettel kell közelíteni felé, és akkor csodás történetekkel szórakoztat, gyönyörködtet és tanít.
Aki ellátogatott a 2016-os Bárka-díjasokért megálmodott estre, az is szórakozhatott, gyönyörködhetett és tanulhatott, irodalomról, pályaképekről, tapasztalatokról, emberségről, bölcsességről, vagyis summa summárum: magáról a Bárkáról.
Fotók: Rácz Katalin
