Ármos Lóránd
A vers törékeny szupermen
Beszámoló a második Kolozsvári Kikötőről
Hét ország, huszonhat fiatal alkotó, hét középiskolai felolvasás, háromhajónyi fiatal magyar író. Ez volt a Kolozsvári Kikötő 2.0 számokban.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája idén második alkalommal szervezte meg a Kolozsvári Kikötő. Kárpát-medencei fiatal magyar írók találkozója című nemzetközi rendezvénysorozatát. Az események december 5. és 7. között zajlottak Kolozsváron, központi helyszínük a kolozsvári Café Bulgakov irodalmi kávéház és kultúrbisztró volt.
A szervezők ez alkalommal is profi munkát végeztek: a közösségi médiában jól dokumentált esemény hirdette a rendezvénysorozatot, de az ünnepi díszben álló Kolozsváron sétálva is lépten-nyomon Kolozsvári Kikötő plakátokkal találkozhattak a járókelők.
A délelőttök a középiskoláké voltak: a három nap alatt összesen hét kolozsvári középiskolába látogattak el a meghívottak. A beszélgetéseket Serestély Zalán, Izsó Zita, Ayhan Gökhan, Áfra János, Horváth Benji, André Ferenc, és Erős Kinga moderálták. A délutáni rendezvények helyszíne a Bulgakov volt: itt mutatkoztak be az irodalmi hajók legénységei, Horváth Benji, Áfra János, és Fekete Vince fedélzeti tisztek mögé felsorakozva.
Az idei Kolozsvári Kikötő programját két különleges esemény is gazdagította. Az egyik a „linişte, pace, perversiuni, heppiend – tineri poeti maghiari din Transilvania”, azaz „csend, béke, perverziók, heppiend – fiatal erdélyi magyar költők” című, román nyelvű antológia bemutatója volt.
A Book Corner Librarium emeleti termében szép számú közönség gyűlt össze. Milyen érzés szerzőként megismerkedni a lefordított verssel? Veszít vagy nyer a vers a fordítás által? Ilyen és hasonló kérdésekre kereste a választ a szerzők közül jelen lévő Varga László Edgár, André Ferenc, Kulcsár Árpád, Horváth Benji és Fischer Botond a könyvet bemutató Ştefan Manasie költő vezetésével.
Az antológia szereplői
Fischer véleménye szerint a fordítás mindenképpen veszteséggel jár, a fordító feladata pedig az, hogy a veszteséget lehetőség szerint csökkentse. Az antológia a Max Blecher Kiadó gondozásában jelent meg, a verseket Andrei Dósa fordította. A beszélgetést követően a szerzők fel is olvasták románra fordított verseiket.
A bemutató közönsége
A rendezvénysorozat másik érdekessége az úgynevezett „Ex-Yu Bárka” volt: a megnevezés ebben az esetben három, a korábbi Jugoszláviából származó fiatal költő irodalmi estjét jelentette. A Szlovéniából érkező Karlo Hmeljakról megtudhattuk például, hogy – Kolozsvárral ellentétben – tényleges kapcsolata van a tengerrel, lévén profi vitorlázól, aki hazája színeiben az olimpián is részt vett. Karlo az Idiot című irodalmi lapot szerkeszti, ennek kapcsán ismerkedett meg a szintén jelen lévő Bojan Savič Ostojič-csal (Szerbia), valamint Marco Pogačar-ral (Horvátország).
Beszélgetők
Karlo korábbi verseiben jelentős olasz nyelvi befolyás érződik, ugyanis hazájának az Olaszországgal határos részéről származik. Bojan ezzel szemben a francia nyelvhez kötődik, versei és esszéi mellett franciából fordít rendszeresen. De, mint elmondta, 2006-ban egy progresszív metálzenekar dobosa is volt. Marcóról megtudhattuk, hogy verseit több mint húsz nyelvre lefordították, emellett esszét, prózát és kritikát is ír.
A szerzőket László Noémi mutatta be a közönségnek, az est helyszíne a Sapientia EMTE nagyterme volt. A három fiatal költő néhány versét is felolvasta, a versek magyar fordítását László Noémi előadásában hallhattuk.
...és hallgatóik
Hogyan viszonyulnak a szerzők az „ex-jugoszláv” besoroláshoz? Milyen nyelven beszélgetnének egymással, ha hármójukat egy szobába zárnánk? Mit gondolnak, kell-e egy költőnek rendes foglalkozás, és mit jelent egyáltalán az, hogy rendes foglalkozás? A moderátor könnyed, egyenes kérdései könnyen szóra bírták a meghívottakat.
Az est egyik legemlékezetesebb mondatát Karlo Hmeljak vezette fel. Véleménye szerint azért van szükség a versre, mert egyedül a vers képes betölteni azt az űrt, amely a társadalomban keletkezik. Innen egyenes út vezetett ahhoz a követeztetéshez, hogy a vers egy szupermen. Igaz a vers törékeny is: a vers tehát egy törékeny szupermen. Ezzel valamennyi jelenlévő egyetértett.
És hogy milyen volt mindezek alatt Kolozsvár? A hangszórókból román és angol nyelvű karácsonyi énekek szóltak, az utcákon minden piros-sárga-kékben állt, feltehetőleg a december elsejei nemzeti ünnep miatt. A főtéren épp karácsonyi vásár volt, színpaddal, szépen sorjázó fabódékkal, korcsolyapályával, élő állatos betlehemmel. A tér közepére hatalmas, sátor-alakú fényfüzért húztak fel, ebbe nézett bele esténként komoran a kardját markoló Mátyás király.
A három napos rendezvénysorozat záróeseménye az E-MIL gála volt, melynek során kihirdették az idei díjazottakat is: a Méhes György-nagydíjat Szálinger Balázs, a Méhes György-debütdíjat pedig Tamás Kincső kapta. A díjak átadására várhatóan jövőre kerül sor.
