Balássy Fanni
Egy esténk Kosztolányival
Széljegyzet Az ismeretlen Kosztolányi címen megrendezett konferenciához
Október 7-én, úgy 5 óra tájban kinyílt a mennybéli New York Kávéház hatalmas ajtaja, és egy fekete keménykalapos férfi lépett ki rajta. Sietős léptekkel szedte a mennyei grádicsokat, nehogy elszalassza azt a rendkívül fontos eseményt, melyet hatalmas betűkkel és zöld tintával írt fel határidőnaplójába. Cipője orrával egy kis lyukat vájt a lába alatt elterülő felhőrétegbe, amin keresztül tökéletesen lelátott a gyulai Mogyoróssy János Városi Könyvtárra, és az annak ajtaján beszállingózó emberekre, akik egytől egyig azért gyűltek akkor ott össze, hogy egy minikonferencia keretein belül megtudjanak pár újabb apró titkot szeretett Dezsőjükről. Emberi természetünknél fogva hajlamosak vagyunk a legapróbb részletességig kutatni az ismeretlent, legyen akár szó a spinszámokról vagy éppen arról, hogy milyen tintahasználati szokásai voltak Kosztolányi Dezsőnek, miért változtatott a versein, ha változtatott, miért nem írt több regényt, mint amennyit, s ha aláírta könyveit, miért csak azt firkantotta a cím alá, amit.
A mikrokonferencia első előadója, Győrei Zsolt A szegény kisgyermek panaszai című verseskötetet és annak keletkezésmítoszát vizsgálta, illetve rávilágított Kosztolányi rejtett mutyizó képességeire, ugyanis a möster olyan keccsel és eleganciával variálta kötetenként verssorait, akárcsak egy mercator natus. Az est második előadója, Bengi László Kosztolányi Aranysárkányáról mesélt, továbbá azokról a finom, rejtett, szimbolikus motívumokról (pl. sötétség, „egyiptomi” utalások), melyek első olvasásra nem feltétlenül ragadják meg az olvasó figyelmét, mégis nagyon fontos szerepük lehet a történet árnyalásában. Az előadássorozatot pedig Bíró Balogh Tamás, irodalomtörténész/stand up-reménység zárta Kosztolányi dedikációiról szóló értekezésével. Ki gondolná, hogy egy ilyen, a verseiben bátran megnyíló, kreatív költő – legalábbis korai, személyesebb ajánlásai után – igyekezett a legnagyobb inkognitóban tartani az őt körülvevő személyekhez fűződő viszonyát, és nem írt egyebet dedikáció gyanánt, mint három tömör, ám annál velősebb szót: „Szeretettel: Kosztolányi Dezső”. És hogyan zárult az est? A fekete keménykalapos férfi elégedetten elmosolyodott, majd ákombákomokkal felírta az egyik, éppen a zsebében meglapuló tiszteletpéldány első oldalára a következő sort. „Maradok a Mogyoróssy Könyvtár felé szeretettel: Kosztolányi Dezső.” 2016. október 12. |
Helyszíni tudósítások Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet! A regisztrációhoz kattintson ide! A bejelentkezéshez kattintson ide! Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan. |
Hírek
Könyvfesztivál, 2018 Könyvet a szórványba! Sayfo Omar és sikerregénye Békéscsabán Így gondozd a kultúrádat! 1% a Körös Irodalmi TársaságnakCsoda a cirkuszban irodalmi pályázat25. Budapesti Nemzetközi KönyvfesztiválÚj Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjasokEredményes drámapályázat a rendszerváltoztatásrólNádas Péter kapja az idei Aegon Művészeti DíjatA 2018-as POSZT versenyelőadásaiÚj pályázatok fiatal íróknak és színházi szakembereknekIrodalmi díjak a nemzeti ünnepen - 2018 Krasznahorkai László ismét esélyes a Nemzetközi Man Booker-díjraÖsszes
Versek
Prózák
Darvasi László: Akik áttáncolják a háborútHartay Csaba novelláiPataki Tamás: HungarooptimizmusHálára kötelezett emberek Béres Tamás: AmnéziaJuhász Tibor novellái Tamás Dénes: A gyilkos fényKiss László: Tisztelt Miniszterelnök Úr!Kiss Judit Ágnes: A női princípiumFekete Vince humoros prózái Hagymavágás gyorsan, egyszerűenArról, hogy mi a groteszkOnyanyi munyu, avagy bevezetés a kútológia elméletébeAutóink egészsége mindannyiunk érdekeÖsszes
Kritikák
Világunk takargatnivaló darabjaMándy-portré és korrajz egyszerrePusztulás gyerekszemmelCélia, avagy a nem létező főhős Magánszemmel látni és láttatni - Tarján Tamás könyvérőlStand up-Hrabal - Bödőcs Tibor könyvéről Annus aureus, avagy nem mind Arany… Háború vanSzó, kép, írás Válságmonológok - a Júlialepkéről Nyilvánvaló - Szakács István Péter novelláiról „Szemétdomb az egész világ”Minimalista körkép - Fekete Vince válogatott kötetérőlÁll a bálÖsszes
Esszék, tanulmányok
A kiegyezés megítélése az 1919 és 1945 közötti magyar historiográfiábanGrendel Lajos irodalmi és közéleti szerepvállalásaiAz örök ritornellA Bárka-díjasok (és antológiájuk) Harminc év után: 1988. januárTörténetek a vidéki rendszerváltozás kezdeteirőlAz érzelmek viharában – Az 1867-es kiegyezés rendhagyó megvilágításbanRossz időkben bukott angyalokElek Tibor: 25 évesek vagyunkA fellázadt Bethlen MiklósTengerre, magyar? II.Egymás hiányai - Szabó Magda Für Elise című regényérőlAdvent, négy óraA dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Összes
Drámák
A jó tanuló felel
Falvai Mátyás Karinthy Frigyesről Miklya Anna Mikszáth KálmánrólBene Zoltán Tömörkény IstvánrólSopotnik Zoltán Nagy LajosrólPotozky László Franz KafkárólCsepregi János Csáth GézárólDemény Péter Mikszáth KálmánrólKrusovszky Dénes NovalisrólBabiczky Tibor Krúdy GyulárólMaros András Gelléri Andor EndrérőlÖsszes
Tündérkert
Kiss Tibor Noé: Tovább és továbbSopotnik Zoltán: Megismerni a metafizikátHorváth László Imre: Kedvenc olvasmányaimMaros András: Pisti és VerneTallér Edina: BowieÁfra János: Nem érteni és megszeretniTóth Kinga: TülkölniFerdinandy György: A művészet a sérültekéSzilasi László: Nem tudom...Csabai László: Hitetlenül hinniÖsszes
Bejelentkezés
|