Helyszíni tudósítások

 

 tompaa_orvost__rt__neti1.jpg

 

Pethő Anita

 

Test, beszéd, nyelvtelenség

 

Két fiatal orvosról szól Tompa Andrea 2013-ban megjelent Fejtől s lábtól című regénye. Mind a férfi, mind a női főszereplő esetében nagy hangsúly esik a saját testhez fűződő viszonyra, és hogy ez milyen eltérő módon kaphat és kap formát a 19. század és 20. század fordulóján a két nem esetében.  A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban a regényből kiindulva test és identitás viszonyáról beszélgetett Oltai Kata művészettörténész, Tompa Andrea író, színikritikus és Varga Benedek orvostörténész, a múzeum főigazgatója.

Talán nem is a forma szót a legcélszerűbb használni, hanem a nyelvet, hiszen Tompa Andrea regénye esetében épp ez tűnik az egyik központi dilemmának, hogyan, milyen kifejezésekkel tudja a fiatal lány megnevezni a saját testével kapcsolatos tapasztalatait. Kezdetben nincsenek meg rá a szavai, s az orvostudomány által használt, a testet tárgyiasító nyelvet találja meg.  Az ő helyzete egyébként is nehezebb, mivel kevesebb mozgástere van, mit engedhet meg magának a szexualitás terén, ám ettől még természetesen vannak vágyai.  Érdekes egyébként, hogy míg a testtel kapcsolatos tiltások, tabusítások (pl. a maszturbációról szóló kis „felvilágosító” könyvecskék, vagy a szülői intelmek) a fiúk esetében a kiskamaszokat, a nagyjából 13 éveseket célozták meg, addig a lányok esetében elégségesnek tartották 16 körül megtenni, és ez esetben is egy nehezebben megragadható, homályosabb nyelven.

Bár úgy tűnhet, hogy a regény férfi szereplője kissé nőiesebb, a női pedig kissé férfiasabb karakter, Tompa Andrea ezt nem döntötte így el előre, nem ezt az elgondolást kívánta végigvinni, hanem a két szereplő eltérő társadalmi helyzetéből adódóan alakult ki a két szereplő jelleme. Hiszen a frissen érettségizett lányt nem támogatja a családja a továbbtanulásban, ő el is szakad attól a közegtől, amiben felnőtt, maga útját kell, hogy járja az első pillanattól kezdve, és ez a tétje a történetnek, hogy az elhatározását mennyire tudja véghezvinni. A férfi karakter egyetemet végzett felmenőkkel bír, mivel kisnemes, ezért nyilvánvaló, hogy ez a jogi végzettséget jelentené. Nála az a kérdés, hogy amikor mégis az orvosi kart választja, mekkora függetlenséget tud azon belül szerezni magának, hogy végeredményben megmarad mégis az apától való anyagi függősége.

A korszak, amelyben a regény játszódik, Varga Benedek szerint igencsak képmutató, hiszen egyrészt ott van a fejlődés és a tudományosság, mint eszme, és fontos a közegészségügy is, a nagyvárosok higiéniájának például a csatornázás általi javítása, de test, a szexualitás mégiscsak el van nyomva. Nem igazán állja meg ugyanakkor a helyét az az elgondolás, hogy minél inkább  megyünk vissza az időben, annál erkölcsösebb világba botlunk, ez inkább egy hullámzó tendencia, hol konzervatívabb, hol szabadelvűbb az, ahogyan az adott korban a testről, férfiről és nőről gondolkoznak.  Érdemes azonban megjegyezni, hogy a 18. században az orvostudományban amikor emberi testről beszéltek, akkor az alatt természetesen a férfi testét értették, a nő csak másodlagos lény volt.

 

tompaa_orvost__rt__neti2.jpg

 

Korszakok változásáról beszélt Oltai Kata is, igaz ő a jelenre fókuszálva. Szerinte a képzőművészet terén az  1990-es évek szabadabb  időszak volt, akkor több kísérlet volt a testtel kapcsolatos humoros, önironikus, őszinte, reflektált  beszédmódra, ma sokkal konzervatívabb ez a közeg, miközben a régióban körülöttünk teljesen más típusú palettabővülésről beszélhetünk.  Tágabb összefüggésben szemlélve azonban azt is el kell mondani, hogy a 80-as és 90-es évek liberális underground világában is egyfajta összekacsintós szexista hangnem volt az uralkodó.  Ugyanakkor a mai húszas évei elején járó generáció viszont már igencsak fogékony a témára,  utánajárnak, figyelik, látják, hallgatják, olvasnak róla.

Oltai Kata szerint egyébként egyáltalán nem mondható el, hogy már túlbeszéltük volna az ember saját testéhez való viszonyulását, a test tárgyiasítását, annak társadalmi konstrukció mivoltát, szerinte ugyanis még a megfelelő kérdések feltevéséig sem jutottunk el. Ezzel csak látszólag mond ellent, ahogyan Tompa Andrea arról beszélt, miért döntöttek több, a női testtel foglalkozó tematikus szám után a Színház folyóiratnál egy a maszkulinitás fogalmára koncentráló. Nincs lezárva a téma, csak egy új szemszögből közelítik a problémát meg.  A magyar színházi előadásokban egyébként napjainkban is hangsúlyos mozzanat a női test tárgyiasítása, például több olyan produkció is látható, melyben a prostitúcióról van szó. Markánsan jelen van a meztelenség és a női testen tett erőszak ábrázolása, ám mindez reflektálatlanul.    

A beszélgetés után az érdeklődők egy interaktív irodalmi tárlatvezetésen (Feltáruló SZÖVEG/TESTEK) vehettek részt, ahogy egyszerre ismerkedhettek a múzeumban kiállított tárgyakkal és Tompa Andrea regényének szövegével.  


Az irodalom, a művészet és a történelem randevúja a boncasztalon. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, 2016. április 7.


Főoldal

2016. április 11.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png