Szarka Károly
„Te optimista vagy,
én meg szociális munkás”
A Fiatal Írók Szövetségének menekültkonferenciájáról
Nem kellett sokat gondolkodnia Borbáth Péternek és Szőllőssy Balázsnak, hogy miről szóljon a FISZ traumasorozatának legújabb konferenciája: mi más is lehetne a témája egy társadalmi kérdésekkel foglalkozó tanácskozásnak 2015 őszén, mint a menekültkérdés. Vagy ha úgy tetszik, a migráció, és annak művészeti reprezentációja. A szervezők szakítottak a tudományos tanácskozások hagyományos rendjével, és bár az első nap rögtön két szakember közös előadásával indul, a konferencia egészére sokkal inkább a kötetlenség jellemző. A bevezető előadás viszont hiánypótló és gondolatébresztő, ezt a két jelzőt pedig nem azért írom le, hogy lefussam az udvariassági köröket: Cseh Zsombor Közel-Kelet-szakértő, valamint Soltész Béla migrációkutató és író komoly háttértudással a hátuk mögött, több aspektusból világítják meg a problémát. Hiába igyekszem felkészülten, a témában sokat olvasva érkezni a konferencia helyszínére, a Gólya presszóba, mégis sok újdonságot hallok.
Cseh Zsombor és Soltész Béla előadása
A kiindulópont az arab tavasz, a fő téma pedig az etnikai, nyelvi és vallási szempontból is megosztott Szíria – Cseh Zsombor elsorolja, hogy a térség országai és a világ nagyhatalmai közül kik az Aszad-rezsim, és kik az Iszlám Állam támogatói és ellenségei. Fontos tudnunk, hogy kik azok a síiták és a kik a szunniták, bár a közel-keleti gyorstalpaló is csak arra elég, hogy a hallgatóságnak nagy vonalakban legyen valami fogalma a hol menekülthullámnak, hol meg népvándorlásnak nevezett folyamat előzményeiről. Érdekes megközelítés viszont, hogy egy Európába érkező arab menekült számára legalább annyira érthetetlen nemzetállamok és Európai Unió, nyugati és keleti tagállamok, uniós és unión kívüli országok szembenállása. A muszlimok tehát ugyanúgy nem értik Európát és az uniós szabályrendszert, ahogy az európaiak sem értik a Közel-Keletet. Egy szír menekült sem tud sokat Szerbiáról, Magyarországról vagy Dániáról, és mi sem tudjuk felfogni, hogy egy országon belül akár több ezer csoport létezhet. A Kárpát-medencéből szemlélve a palesztin-izraeli háború is komolynak tűnik, a bennfentesek szerint viszont a síita-szunnita konfliktus még ennél is mélyebb.
Borbáth Péter felolvas
A mostani bevándorlással kapcsolatos félelmek nagy része hiába fakad kereszténység és iszlám ellentétéből, valójában vallásos-szekuláris ellentét, vagy legalábbis részben az. Mert Európát ma már sokkal kevésbé határozzák meg a keresztény értékek, ugyanakkor az iszlámnak is ezerféle ága van, és fogalmunk sincs a köztük lévő különbségekről. A muszlimokkal szemben rengeteg tévhit él, és sokan túlozzák el a tömeges érkezésükkel kapcsolatos félelmeket. Jó példa erre, hogy a közvélemény-kutatások szerint a bevándorlásban leginkább érintett németek és franciák úgy érzékelik, hogy országaik lakosságában 20% feletti a muszlimok aránya, holott csak 6-8% körüli. Nálunk ez a szám 0,1%. Ugyanakkor elbagatellizálni sem szabad a félelmeket, mert ha egy európai nagyvárosban megjelenik száz muszlim bevándorló, rögtön épül egy mecset, és a merényletek sajtóvisszhangja is felerősíti a „minden muszlim terrorista” típusú sztereotípiákat, még ha statisztikailag könnyű is kimutatni, hogy többen halnak meg például autóbalesetben. Aki viszont egy terrortámadásban veszíti el egy hozzátartozóját, nehezen hallja meg ezeket az érveket…
Hogy Magyarországon miért esik egymásnak két politikai tábor, azt Soltész Béla a rendszerváltás óta eltelt huszonöt év problémáira, sőt korábbi történelmi traumáinkra vezeti vissza: nem is a menekültekkel van bajunk, hanem egymással. A határnyitás lehetőségeket hozott, de elvárásokat is szült, közben szembe kellett néznünk olyan problémákkal, mint a gazdasági válság, a kivándorlás vagy a társadalom elöregedése. Nálunk a legjelentéktelenebb probléma is olaj a tűzre, mivel Trianon, a Holokauszt, az ’56-os forradalom vagy a rendszerváltás továbbra is feldolgozatlanok. És itt nem az irodalmi szempontból való feldolgozásra kell gondolni, mert mindegyik történelmi fordulópontról születtek fontos könyvek. Legutóbb éppen Soltész írt Rabszolgasors címmel figyelemreméltó, mégis kevés figyelmet kapó regényt a ’80-as, ’90-es években született fiatalok útkereséséről, ő maga pedig Tóta W. Árpád Eljövetel című, a két oldal közötti hidegháborút bemutató kötetét említi meg.
Ami az irodalmat és az újságírást illeti, úgy tűnik, nyelvünk hiányosságai gátolják meg leginkább, hogy kibeszéljük akár saját problémáinkat, akár a bennünket érintő nemzetközi konfliktusokat. Ha nemzetben gondolkodunk, elfelejtjük, hogy az egyes társadalmi osztályok között komolyabbak lehetnek az ellentétek, mint más nemzetekkel szemben, ugyanakkor munkásosztályról, proletariátusról, burzsoáziáról sem nagyon beszélünk, csak hogy elkerüljük a negatív konnotációkat. Felmerül, hogy milyen nézőpontból érdemes tárcát, novellát, regényt írni: Soltész szerint sem a konzervatív, sem a liberális szemszög nem visz közelebb az igazsághoz, egy menekült fejével pedig nem vagyunk képesek gondolkodni. Cseh úgy érzi, a témában születő tudósítások és publicisztikák a legtöbbször egyoldalúak, mindkét tábor manipulál. Ráadásul napjaink demográfiai változásait nyakon önti az információs forradalom: az, hogy a közösségi oldalakon mindenki szabadon őrjönghet, elmélyíti a feszültségeket.
Sopotnik Zoltán és Csepregi János
A szakértők előadását Csepregi János prózaszemináriuma és Sopotnik Zoltán líraműhelye követné, megszavazzuk azonban a két workshop összevonását, és késő estig beszélgetünk kötetlenül néhány korsó sör mellett. Csepregi szerint sokszor egy tragédia (és a szíriai polgárháború igenis az) kell hozzá, hogy tükörbe nézzünk. Nem mintha ez segítene: a szociális munkásként is dolgozó író polgári állásának tapasztalataival magyarázza, hogy másokkal szemben nem képes optimistán gondolkodni ebben a kérdésben. Sopotnik felveti, hogy ha egy társaságban azt találja mondani, hogy büszke a magyarságára, rögtön a konzervatív oldalra sorolják, ami párhuzamba állítható a „liberális” kifejezés szitokszóvá válásával. Másnap színházi workshoppal, illetve újabb írószemináriummal folytatódik a rendezvény. Utóbbin veszek részt Sopotnik vezetésével, akitől izgalmas feladatot kapunk: a migráns, bevándorló és menekült szavakat helyettesítve kell szépirodalmi igényű áltudományos szöveget írnunk. Nem oldunk meg semmilyen problémát, de legalább gondolkodunk.
