Banner Zoltánt Elek Tibor köszöntötte közelgő 80. születésnapja alkalmából
Kiss László
Körösök Gyöngyei a Szlovák Tájházban
a Bárka és a Körös Irodalmi Társaság könyvhétzáró eseményéről
Olyan cím ez, hogy majd' minden szó nagybetűvel kezdődik benne, olyan, amelyben ez a kurzívkiváltság még a nyomorúságos kis névelő jussa is lehetne. Körülbelül ilyenre, nagybetűsre sikeredett a Bárka és a Körös Irodalmi Társaság június 9-ei, szombati rendezvénye. Amint a tönkredicsért cím mutatja, ezúttal is a Szlovák Tájház adott helyet a Békés megyei irodalmi keménymagnak, hogy könyvhétzárás ürügyén kitombolhassa magát. Nem túlzás, a szóban forgó literatúrparti nem csupán évről évre jobb és szórakoztatóbb, de az obligát pogácsa és sör és bor mellé idén első ízben belőtt helyben sütött fánk, ám különösen a káposztás lángos fokozhatatlan színvonalúvá varázsolta a viharsarkiak öttől fél kilencig tartó estéjét. (Ásványvíz is volt.)
A közönség 1.
Mi van egy ilyen esten? Rusztikus környezet, gémeskutas, véndiófás kerti nyugalom, s szélesre tárt nagykapu, amely előtt olykor elsomfordál egy-egy gyanútlan vagy csak félénk utcabéli, s bár kíváncsiságát iparkodik leplezni, betekint - pedig be is jöhetne, ingyen, merthogy mifelénk az irodalmi élmény térítésmentesen beszerezhető.
A közönség 2.
Aztán persze a program, amely mint mindig, most is a Bárka legfrissebb számának a bemutatásával kezdődött. Bár a lap és a barkaonline.hu olvasói - tudtunkkal - zavarba ejtően naprakészek az aktuális számot illetően, talán nem árt újra fölhívni a figyelmet arra, hogy a 2012/3-as Bárka kiváló tanulmányblokkot szentel a kortárs fiatal irodalomnak, s bizonyos képviselőitől verset is publikál, Kemény István szövegeivel a frontvonalban; hogy a színházrovat nemcsak a DESZKA Fesztiválról tudósít, de a XVII. Magyar Drámaíró Versenyen történtekről is beszámol; hogy a gyönyörűséges békéscsabai kapukról írott szövegek néprajzi vérvonala kifejezetten jót tett a kiadványnak - s tovább is vannak hogyok. Ezt a lapszámot mutatta be a főszerkesztő Elek Tibor, hogy aztán egy-egy szerzőnek adja át a szót. Fodor György az Acsai Roland, Győrffy Ákos és Varga Zoltán Tamás triász májusi estjét elevenítette fel; Bontovics Ilona a kapufotózás élményeiről, születésnapos doyenünk, Banner Zoltán pedig ezek esztétikai tapasztalatairól adott számot; Szilágyi András verset olvasott, Kiss László szintén: az eddigi legütősebb Hartayt és a Velemi Névtelen egy finomabbra hangolt darabját emelte ki a lapszámból. A más tollával ékeskedés talán egyedül csak az irodalomban megengedett, nem tudunk törvényről, amely sújtja a gesztust, ezért megemlíthető az is, hogy Fodor György, megkoronázandó a megkoronázandót, Papp Attila Zsolt versét osztotta meg a hallgatósággal.
Bontovics Ilona, Banner Zoltán, Elek Tibor és Kiss László -
az asztal előtt pedig Kiss Ottó és Lovász Andrea kislánya
Banner Zoltán 80 éves. Öt évvel ezelőtt 75 volt, azt se hagyta szó nélkül a közeg, amelyben legnagyobb örömünkre közel negyedszázada él és alkot.
Banner Zoltán felolvas a könyvhétre megjelent Hátra ne nézz című verseskötetéből
Ami 2012-t illeti, június 8-án a hivatalos könyvheti rendezvényen beszélgetett vele Elek Tibor, június 11-én a Magyar Írószövetség Klubjában mutatják be a születésnap alkalmából megjelent verseinek gyűjteményét, e sorok írásakor pedig épp a Magyar Napló és a Pallas Akadémia standjánál dedikál a fővárosban. A Szlovák Tájház udvarán ugyancsak a Bárka főszerkesztője faggatta, és kérte, meséljen pályája három alap-világáról, a versmondás, a fellépések éveiről, a költői mesterségről, melynek szép lenyomata az említett válogatáskötet (Hátra ne nézz!), és a művészeti írói munkásságáról. Banner Zoltánt Békéscsaba város képviseletében Herczeg Tamás és Varga Tamás köszöntötte egy csodaszép albumformájú tortával, rajta többek között a friss kötet címével. A Bárka és a Körös Irodalmi Társaság ajándéka egy üveg bor volt.
A Körösök Gyöngye-díjat Darvasi Ferenc kapta
S volt még üveg bor, ezen kívül, kettő is. Az egyiket Darvasi Ferenc kollégánk kapta, akit egyfelől a Körös Irodalmi Társaság Elválik című első prózakötetéért a Körösök Gyöngye-díjjal tüntetett ki, és akitől másfelől búcsúztunk is. Két és fél éves közös munkánk egyik örökre szívbe zárandó gyümölcséről alább lesz szó.
A versíró versenyt megnyerő Fodor György itt még a
2012/3-as Bárkában megjelent publikációjáról beszél
Egy igazi könyvhétzáró összejövetel - bárkai értelemben - rögtönzött versíró versennyel zárul. A kivétel nélkül nívós megmérettetések többnyire brutális szellemi csörtékké alakulnak, amelyek intenzitását látványosan alakítja a mindenkori tematika. Verseket ugyanis adott témáról kell írni, mint amilyen szép emlékű időkben a csabai kolbász, a foci Eb vagy a Körös volt - a 2012-es Könyvhét témájául a 80-at választotta, aki ezért felelős. A szám, az életkor, a bármi, ami nyolcvanszerű. Tekintve, hogy a helyezettek felsorolása kizárólag hátulról előrefelé haladva jelent izgalmat, amit még nem mindenhol tudnak az országban, ebben a tudósításban a harmadik és a második helyezett szerző kerül az élre. Helyesebben szerzőpáros: Darvasi Ferenc és Kiss László Számmisztika című ódáját (vö. két és fél éves közös munka, illetve 3. [!] üveg bor) Herczeg Tamás dallamos-ritmusos hosszúverse utasította maga mögé. A mindenvivő azonban Fodor György volt, akinek Banner-hommage-a méltán nyerte el a közönség szavazatait, s velük Elek Tibor ugyancsak a Könyvhétre megjelent tanulmánykötetét.
A versíró verseny második helyezettje, Herczeg Tamás, amint Banner Zoltánt köszönti
Oly jó volna picturával zárni ezt a helyszíni beszámolót, egy utolsó pillantást vetni a lenyugvó napra, a tájház előtt parkírozó kafkaian fekete Renault-ra és a távozó vagy a diófa alá állított asztal körül sürgölődő elégedett írókra-költőkre, de úgy véljük, a jó ízlésű olvasó eléggé fel van csigázva ahhoz, hogy ilyet bevegyen a gyomra, és leginkább a képernyő előtt ülve flagellánskodik, mert lemaradt a buliról, átkozva a percet, amelyben úgy döntött, mégiscsak a holland-dán szuperrangadót választja. Megnyugtatjuk őt, hogy jövőre - tudtunkkal - egyetlen sportágból sem rendeznek komolyabb tornát, ellenben könyvhét: tuti lesz. S ha megnyitják, bizonyosan zárják is. Itt, a Szlovák Tájház udvarán. Mármint bárkai értelemben.
Ezzel a könyv alakú tortával kedveskedett Békéscsaba városa Banner
Zoltánnak a művészettörténész-költő közelgő 80. születésnapja alkalmából
Temesi Ferenc nyitotta meg a könyvhetet Békéscsabán
Farkas Wellmann Éva
Szituációba hozni Bartókot
Temesi Ferenc Bartók című regénye és 9 kilenc Békés megyei vonatkozású kötet bemutatójáról
Temesi Ferenc Bartók című regényének bemutatója számos érdekes információt kínált a zeneszerző személyével és a frissen megjelent művel kapcsolatosan is. Az embernek az az érzése támadt, hogy az író közeli jó barátjáról mesél, aki történetesen nem lehet jelen a rendezvényen. Az olvasást, kutatómunkát jelölte meg ennek okaként, de hozzátette, hogy fantázia nélkül természetesen nem így, vagy nem regényben írhatott volna róla. Épp ezért nem is nevezheti művét életrajzi regénynek. A történet(ek)et működtető alapelv az volt, hogy Bartókot „szituációkba hozza", hogy a felsejlő történetfoszlányok, félinformációk tömkelegéből életszerű, a személyiséget megmutató párbeszédeket teremtsen. A könyv narrációja amúgy sem lineáris; az egyes szálakat egyenként végig lehet követni, mégis Temesi azt javasolja: olvassuk hagyományos regényként. A tartalom, kivitelezés mellett a könyv ára is vonzó volt. A beszélgetés után a szerző hosszasan dedikált.
A Városháza részéről Varga Tamás...
A díszvendég bemutatóját a Békés megyei, vagy ahhoz kötődő kiadványok szemléje követte, három blokkban.
Az első három szerzővel Kiss László beszélgetett. Elsőként Darvasi Ferenc Elválik című novelláskötetéről esett szó, melyről Kiss elmondta, hogy annak ellenére, hogy tulajdonképpen debüt-könyv, igen erős és egyenletes gyűjtemény. A szerző rendkívül szerényen fogadta a méltatást, és a szerkesztő Háy János érdemeit emelte ki a könyv végső kialakításában. A novellák az utóbbi 4-5 évben íródtak, s gyakorlatilag majdnem az összes eddig megjelent szöveg bekerült a kötetbe. A számára meghatározó szerzők sorában Darvasi Mándy Ivánt, Tar Sándort, Darvasi Lászlót, Bodor Ádámot említette. Valóságba kapaszkodó szövegei fókuszában a különböző perifériák állnak (városi, társadalmi), de a vonat és a futball is meghatározó motívumai a történeteinek.
...és Köles István mondott beszédet
Kiss Ottónak két gyerekkönyve is megjelent a Könyvhétre: a Liliputi trónkövetelők és a Focisták kézikönyve. Kézenfekvő volt tehát a kérdés: hogy akkor most gyermekíróvá vált volna Kiss Ottó? A szerző frappáns válasza az volt, hogy mivel évente nem tud megírni egy nagyregényt, és szívesen ír gyerek-témákról, ezt a viszonylag gyorsabb közlésformát választja az utóbbi időben. A kísérletező-hagyományteremtő műfaji kérdésekről is beszélt: a legújabb könyvekben egyperces mese, és hosszú novellamese is található.
Irodalomtörténeti munka következett, Elek Tibor Állítások és kérdések című gyűjteményes kötete. Bár a Bárka főszerkesztője saját születésnapi ajándékának szánta az utóbbi években írt szövegeinek összeállítását, gyaníthatóan sokféle érdeklődésnek meg fog felelni a könyv. Tanulmányok, kritikák, vitacikkek mellett komoly irodalmi beszélgetések is olvashatók benne. A bemutatót vezető Kiss László Elek munkásságának maradandó értékei között említette, hogy nem túlteoretizált szövegeket ír, és az értékrelativizmus helyett az értékpluralizmus elvét képviseli.
Elek Tibor és Temesi Ferenc mutatták be a Bartók című regényt
A további három beszélgetést Elek Tibor vezette; az elsőt éppen az általa szerkesztett válogatott verskötetről, Banner Zoltán Hátra ne nézz című könyvéről. A 80. születésnapját ünneplő költő elmondta, hogy valahogy mindig „mellékesen" tudott a versírással foglalkozni - művészettörténészi, szerkesztői, pedagógusi elfoglaltságai mellett. A most megjelent gyűjtemény reprezentatív képet ad a lírai pályáról. A könyv három ciklusa egy-egy meghatározó városhoz - Szatmárnémetihez, Kolozsvárhoz, Békéscsabához - kötődik, s mindegyik részt egy-egy prózai bevezetés előzi meg. A bemutatón csak egy-egy vers elolvasására jutott idő, de ezek is jól jelezték, hogy érdemes elidőzni ennél az életműnél.
Baji Miklós Zoltán (ismerőinek, tisztelőinek csak BMZ) Csillagpor a folyosóról címmel jelentetett meg egy az eddigi életművével kapcsolatos kiadványt. Az igényes kivitelezésű könyv nem csak róla szóló tanulmányokat ad közre, hanem munkáiból is válogat. A régi Ifjúsági Ház lebontásával a falakon található alkotások áldozatul esnek, de könyvalakban ekképp van lehetőség a továbbélésükre. Összességében a most pillanatától 1991-ig tekint vissza ez a kötet. BMZ azt is elmondta, hogy nem szereti a politikai jellegű kategorizálást - például azt is nehezményezi, hogy a sámánizmus miatt sok vád érte.
A közönség soraiban Sarusi Mihály, Banner Zoltán és Baji Miklós Zoltán (BMZ)
Péter Erika önálló standdal volt jelen a Könyvhéten, ahol meg lehetett találni az eddig megjelent verseskönyveit is; a bemutatón természetesen csak a friss, Zabfalók című gyerekverskötetéről beszélgettek. A lovas tematikájú könyv nem marketing-célzattal íródott; a pedagógus alapvégzettségű költő tisztában van azzal, hogy mire kíváncsiak a gyerekek, a ló nagyon sok gyerek kedvence. A szerző néhány „gyerekzetet" felolvasott, majd könnyen megközelíthető standjánál várta szeretettel a gyerekeket és szüleiket.
Az utolsó három könyvet kiadójuk, Kőszegi Barta Kálmán mutatta be. Sarusi Mihály Simonyitól Simonyiig című, „három kurta beszély"-e azért is hiánypótló a gyulai költőről szóló munkák sorában, mert személyes, baráti hangú megemlékezés. A megidézett szerző várossal, rendszerekkel való ambivalens viszonya mára letisztulni, halványulni látszik egyébként is; s a József Attila-díjas Sarusi „széptanulmányai" költői-emberi értékeire hívják fel a figyelmet.
Temesi Ferenc felolvas a Bartókból
Sass Ervin idén is haiku-kötettel érkezett a Könyvhétre, ezúttal éppen egy százegy darabos gyűjteménnyel. A Törd át az időt versei a múltban és jövőben szabadon csapongó, időnként meg-megálló képzelet „termékei". A japán versforma magyar alkalmazásának kérdéseiről esett szó, és néhány haiku is elhangzott a könyvből.
Végül a Ritka madár című antológia immár kilencedik kötetét mutatta be a szerkesztő, Kőszegi Barta Kálmán. Mivel több, Békéscsabához, a megyéhez kötődő szerző közös alkotása a könyv, így jórészt általános jegyeket emelt ki Kőszegi, de több szerzőt, alkotást is külön említett - mint mondta, különösen büszke rá, hogy szerepelnek az összeállításban.
Darvasi Ferenc
Hazai pályán
Zalán Tibor Fáradt kadenciák című kötetének bemutatójáról
A legutóbbi helyszíni tudósításomban, amikor is Bodor Ádám békéscsabai estjéről írtam, már pedzegettem, hogy a főiskolán főként Krasznahorkait, Tar Sándort, Darvasi Lászlót és Zalán Tibort olvastam. Nos, ha már múltkor leírtam, miféle kultusz és titokzatoskodás övezte Bodort egyes barátaim körében, adódik a párhuzam: Zalánról is lejegyezni ugyanezt, csak ezt a saját nézőpontomból, hiszen a kevés költő egyike volt, akit folyamatosan olvastam akkoriban. Nem elég, hogy a Kívül, az és néhány akvarell és az Opus N3: Koga a kedvenc versesköteteim közé tartozott, és újra meg újra átfutottam őket; de ismertem olyan szerelmespárt, amely, mikor nézetkülönbség volt, Zalán-versek küldésével, pl. a [túl sokat bántalak már túl sokat megütöm benned magamat nézd...] cíművel békült ki. Aztán a legjobbkor kapott el a Papírváros első kötete is, a nyíregyházi dühöngő korszak kellős közepén. A regénypéldányomat legalább még 3-4 barátom olvasta, igazi kultuszkönyvvé vált a társaságunkban. De azt hiszem, hiába írt prózát, vagy drámákat is, számomra Zalán mindig is költő maradt. És hozzám, aki - és itt most roppant együgyűen fogok fogalmazni - mindig is jobban kedveltem a zsigeri, érzelem- és életteli költészetet, roppantul közel állt az ő versfelfogása.
A Színitanház első éves hallgatói
Valahogy ezeket a főiskolai éveket hozta vissza a Fáradt kadenciák békéscsabai bemutatója is - ami az első bemutatója volt egyébként az új, tizenöt verset tartalmazó kötetnek. Előbb a Jókai színház Színitanházának 1. éves hallgatói, Merő Béla rendező tanítványai kaptak szót, akik egy rendkívül energikus, hangulatos zenés keresztmetszetét nyújtották a kötetnek: négy Zalán-kadenciát dolgoztak fel énekkel, beszéddel, dobbal, gitárral, hegedűvel, csörgővel, dorombbal és ki tudja, még milyen hangszerrel, ami most éppen nem jutott az eszembe. Merő diákjainak produkciója rendkívül hűen idézte fel a versek érzelemgazdag világát, és nem utolsósorban igazi színházi élményt nyújtott, a közösség, az együttgondolkodás nagyszerűségének élményét.
Zalán Tibor, Elek Tibor és Merő Béla
Már ekkor is érezhettük a hazai pálya jótékony hatását, akár a későbbiekben, Zalán és Elek Tibor beszélgetése során. A költő és az irodalomtörténész régi jó barátok, a literatúra és a horgászat is a szenvedélyük, így aztán könnyen megtalálták a közös nevezőt, és az ilyenkor szokásos kedélyes hangnem sem hiányzott, valamint a szinte kötelező szurka-piszka sem. A kadencia műfajából indultak ki a beszélgető felek, de szóba került az is, hogy milyen lelki állapot kellett ezeknek a verseknek a megszüléséhez. Zalán elmondta, hogy ha lett volna mottó a kötet élén, akkor azt biztosan Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című verséből vette volna. A szerző szerint különösebben nem kapcsolódnak egymáshoz a művek a kötetben; ráadásul ő sosem gondolatokból, hanem szavakból építkezik a szövegeiben, sosem tudja előre, mi fog következni, mint ahogy azt sem, hogy egyes szám első, második avagy harmadik személyben fog megszólalni. Bármennyire is szerette volna mondjuk a versekben megjelenő „életanyagot" önmagától eltávolítva, minél kevesebb részét egyes szám első személyben megírni, nem sikerült. „Történeteim nincsenek, csak mondataim", fokozta a korábban elhangzottakat, már az öt kötetesre tervezett Papírváros kapcsán. Bepillantást nyerhettünk nemcsak az alkotói műhelybe, de az alkotó lelki világába is. Egy önmarcangoló költőt láthattunk - akinek viszont éppen az az életfilozófiája, hogy ebből az önmarcangolásból lehet alkotóként jól kijönni. (Lásd még: aki dudás akar lenni...) Bár szívesen tenném, de ennél részletesebben nem írok az estről, mert Sz. Kovács Viktória interjújából már számtalan dolog kiderült a Fáradt kadenciákról és szerzőjéről.
