Versek

 

 3._Falusi_M__rton2.jpg

 

Falusi Márton

 

Dal, ellendal


Porszívó hiába takarítja
karnison nyüzsgő poloskáimat,
akár rajzszögön, a legutolsón
fityeg kislámpám fényszakadása,
bűzölög elfintoríthatatlan
kitinhalálfélelem, félálom.

Tarts távolságot! Rémtetteinkkel
kipofozott világunk egy napon,
hivatali útja betartása
során, észrevétlen semmivé lesz:
mind ugyanazt nem tudhatjuk akkor,
hogy archívum és pokol ugyanaz.

Túljár eszén csavar,
jegestea-kupak,
vérszomjas orvvadász
jogesete-suta.

Szükség ha törvényt bont,
rügyet vakszerencse,
konfekciós bűnt fog
kirakatperekbe.

Mondja, Uram, mire valók a fák
egy városban, szabálytalanságuk
mire való nesztelen aszfalton?
Zöld bosszú kifestőkönyve a nyár,
kitöltetlen haragot az alvó
körvonalaz, földereng az erdő.

Felkarózott balkonnövényeim
feszülnek, mint vitorlák a szélben,
s mint a motorháztető alatti
géppark, soha meg nem nevezhetők.
Madár tollbamondását lejegyzi
Isten, fogalmaink új titkára.

Mi szép, nem hiteles,
tájaid lektűrök,
díszkert, álmennyezet:
sátán-, istentűrők.

Bizonyságból ment át
vagyont balsejtelem,
osztálykirándulás,
hegmászás tájseben.

Parkoló fölé fészkelt dolmányos
varjak vastag guanóréteggel
mázolták hajnalonta fekete
autóm csomagtartóját, mióta
bedöglött a generátor, tisztán
hagyják, másutt végzik el dolgukat.

Kigyulladt az összes hibajelzés
egyszerre égbolton, műszerfalon,
először a szervókormány szállt el,
az Árpád híd pesti hídfőjéről
trailer szállította el a kocsit,
messzi távol tette el örökbe.

Kocsibeállóért
az utolsó lakás
ölre megy, fát vágat,
intéz tuskómarást.

Lexusomban aksit
tölt a márkaszerviz,
dalt csíramentesít
szűrt madárkaszájvíz.

Egyedileg kezelt tőgybimbókkal
szabja személyre a tejtermelést
az automatikus fejőrendszer,
egyszerűen végez el bonyolult
feladatokat, szem előtt tartva
teheneink príma egészségét.

Határsávon gyalogolok végig,
jobb lábam itt, bal lábam ott tapos,
ha rajtam múlik, nem múlik rajtam,
ha tőlem független, nem független,
könnyű lenne, ha erre vagy arra
billenne a mérleg egyensúlya.

Már a tehén első
robotba lépése
magas találati
aránnyal tér észre.

Takarmányt füllesztek,
trágyán eltaknyolok:
mélyenszántó, talaj
menti ég, tanknyomok.

Levelekkel a fa lekörözi
az őszt, elhagyott testemet a fény,
steril eljárások, folyamatok
módosítják tervünket, nem tudom,
mihez képest, a terv ismeretlen,
mint a hold, mi leszökik a fáról,

vagy a nő, ki leszokik a fűről,
s mielőtt altatják, orvosának
lelkére köti, hogy csak az egyik
petefészkét távolítsa el, mert
kéthavonta meg szeretné adni
nekem a gyermekáldás reményét.

 

Megjelent a Bárka 2021/5-ös számában.


Főoldal

2021. október 19.
Szil Ágnes tárcái Nagy Koppány Zsolt tárcáiGyőrei Zsolt tárcái Éltető József tárcái
Egy nyomasztóan hosszú év történeteiA mérnökök háborúba mentek
Domokos Márton: Mit csinál a polcCsikós Attila: 1990
Katics ága és virága – novemberi bálok és jóslásokBabonák és libák
Márton László: Veronai lovagok harca az óriásokkalTompa Gábor verseiPoós Zoltán: Felragyogó, eszelős fény – Battonya, 1981Tóth Krisztina humoros versei
Fekete Vince: Porlik minta…Kiss László: Édes EmmaBödőcs Tibor: …ha lenne tengerünkHáy János: Szerelmes vers
Márton László: Nibelungok – Negyedik felvonásMárton László: Nibelungok – Harmadik felvonásMárton László: Nibelungok, II. felvonásZalán Tibor: El kell mondanom
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumProgramokFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA