„Láttam Jézus térdét fényleni. Néztem őt / és néztem magamat: a vízen ellebegő / kezeket. Fáradt voltam és szomorú. / Pénz hullott a faládába, hullott, / lehullott.” Papp-Sebők Attila versei. 

„mert az egyensúly réges-rég kibillent // e világban, mely kicsúszott kezéből, / s már az ördög tulajdonába fordul, / hol nem futja a rosszkedvünk teléből, / csak az, hogy egymást megfeszítjük orvul,...

„1 Jézusról jut eszembe, fiam, hogy fél évvel a / halálom után kedvenc kortárs íród is megérkezett / az égbe, 2 harapófogóval sem lehet kihúzni belőle / egyetlen szót sem, Isten mégis jókat derült az...

„Drága Édesanyám, nem moshat már reám, magamra ruhát szabok. / Bűnöm összegyűjtik, hosszú sorba fűzik, nem büszke, aki halott. / Két kezem kulcsolva, ökölbe szorítva, most még ártatlan...

„Mégis az jár a fejemben, / mit tudhatott egy múlt század / eleji impresszionista / festő azon kívül, hogy az / órák összevissza járnak / Velencében, Bécsben, Budapesten / vagy Szarajevóban...

„Amiről nem esik szó, hagyd meg a csendnek. / Ez hasznos lehet még valamikor. / És ha egy napon a lelked utolér, megérted: / egész vagy, kész vagy, és végre beléphetsz. / Vagy indulhatsz...

„Lövedék hasított felém, / lecsapott sisakomra, elpattant róla, / és én feküdtem eszméletlen, / (mintha) megállt (volna) minden.” Király Farkas verse. 

„Ahol a pirosság nem galagonyához vagy vérhez hasonló, / mely a sziklákon aláfolyt, inkább mint az arcpír, olyan: / simogatni való, emlékbe zárni és felidézni később” – Bálint Tamás versei a...

„Első látásra szinte érthetetlen. / Halottfehér, de ifjú Mária, / akinek végig kell még járnia / a szeretet poklát?” – Markó Béla versei a friss Bárkából. 

„ilyen folyó nincs több / az egész világon, / és egyáltalán milyen / óceánba ömölhet, / hiszen már régóta / nem a víz az úr. / A magyar költészet folyója / egyre árad, / egy-egy verssor megállhat...