Versek
 „Aminek nyílnia kell, / Nyílnia és virágoznia, / Ami nem…, nem akar / Bennünk szabadságot.” Szilágyi András versei.
 „akik ismernek, nem lepődnek meg, / tudják, addig nem nyugszol bele a dolgokba, / míg át nem szakítod a falat fejjel, // amúgy persze ez is csak gyakorlat kérdése, / mint minden más.” Jász...
 „Látod-e estelek már Oly’ rebegő a világ így / lassul szív s az egyensúly elhagy a botladozáskor” – Zalán Tibor Bárka-indító verse.
 „Hagyd, a teste végül puszta emlék. / Hídon vitt át, magaddal összekötni. / Nézed, ahogy elindul visszafelé, / átértél, ő összecsuklik, / most enged el.” Csobánka Zsuzsa Emese versei.
 „itt van velünk / bennünk / rólam, aki / a lakás egy távoli szegletében / fekszem kiterítve véresen / a kislányom fejében / közben teát iszunk” – Tóth Csilla versei.
|
 „Maradandó csupán az ismeretlen, / amit egy röpke titokban kerestem, / s amiért boldogan elkárhozok.” Tompa Gábor négy verse a Bárkából.
 „Ágyás fölé hajolni, / elveszni valaki másban, / a boldogság nem érzés, / de otthon a nemtudásban.” Csapó Angéla versei a Bárkából.
 „S ott állok mindennap, minden délben, / figyellek, ahogy felém intesz, és másra / figyelsz, figyellek, ahogy boldoggá válsz, / ahogy boldoggá válok a bezártságban.” Karkó Ádám versei.
 „Füst kavarog a homlok körül, / lepkézik a pernye, / ugrál a lélek kis vasas bakancsában, / ordít. / Minden nyelven ordít / a lélek. / Ordít. / Ordít.” Darvasi László versei a Bárkából.
 „sebesült vagy, de nem halott, / – rózsaablakodon / csillagok ragyognak / s verítékedből szárnyak nőnek.” Péter Erika versei.
|
