Versek
 „legyen ez a kézmozdulat talán / olyasmi szürkület, kiöntött méz, / amiben megkövül minden rovar, / hogy egyszer rájöjjön, kiköltöztél.” Pauljucsák Péter versei.
 „Melléd szegődtem, / morzsányi létem a / tiéd, remény áramlik / ereimben. Múltunk / eggyé változott.” Simek Valéria versei a Bárkából.
 „a világ könyvtárai szunyókálnak / a holdfény hamiskásan csillog / arra várva hogy a dolgok jobbra forduljanak / vagy hogy rosszabbra” - Debreczeny György versei.
 „Vitorlám zászlaján / lobognak a hiányjelek. // Fekete fátyol a tér. / Halott nélkül vagyok özvegy.” Csontos Márta versei.
 „de vajon miért rakott fészket bennem a hiány / a kiolthatatlan s miért hittem hogy érdemes / amikor tudtam hogy nincs fájdalmasabb / mint magányosnak lenni veled” - Oláh András versei a Bárkából.
|
 „Telefon, a vonal túlsó végén / valaki: tudom-e, hogy tegnap meghalt X? / „Nem, nem tudom. Biztos?” Ő is úgy hallotta. / Mindenesetre felhívom. A csöngetés kimegy… / semmi. Ismét tárcsázok… megint...
 „A hozzád vezető metróvonalakat / rajzoltam a parti homokba. / Akkor éreztem először / a csatlakozási pontokat kijelölő / kavicsok súlyát.” Somorjai Réka versei.
 „A nagy fájdalmak / megmaradnak, / mint testben vándorló / puskagolyók.” Péter Erika versei.
 „Ütemet lopni máshonnan, behozni a határ értékeit. / Miért álmodom azt, hogy egyedül a régi lakásban. / Egyetlen otthonom van: a testem. Elfárad, lemerül, lecsúszik.” Hartay Csaba versei a Bárkából.
 „Megfordult a szél. / Az utcák, a fák / mind visszafelé futnak. / Bármi történjék is, / én végigcsinálom veled.” Csillag Tamás versei a Bárkából.
|
