Orcsik Roland
Szerelem, fedezékben
Az Adagietto már elviharzott, mikor
Gustav először kacsintott Almára.
Ők nem, csak a csókok tudták,
hamar kiszáll a vágyból a nyár.
Madame Courie sem hitte volna,
felfedezése később keserű méz lesz,
a rádium szétmorzsolja a városokat,
s kő kövön nem marad a jóból, rosszból.
Senki soha nem hitt semmiben,
mégis bekövetkezett mindaz,
amiben makacsul nem hittünk:
a sok be nem váltott, cafka ígéret.
Wenn mein Schatz Hochzeit macht (4'01'')
Arra gondoltam ma séta közben,
milyen jó, hogy Te nem vagy
Alma, s én sem Gustav, úgy elhagy
a jövő, láttam múlni a víztükörben.
Ne tartsunk velük, ne legyünk többen,
úgy senki sem az, aki, mert megfagy
a csók, ha hűlni hagyják; hát megvagy,
meg én is, szíven csípett Ámor, s ledöbbent:
Saját hatalma őt is fejbe kólintotta,
felajzott nyílvesszővel vígan döfköd,
bele is pirult, átváltott harsány pirosra.
Sötét bátyja, a Halál is itt van rögtön,
hulla részegen Gustávot és Almát várja.
S mert nincsenek sehol: egymagában dörmög.
Megjelent a Bárka 2009/2. számában
