Versek

 

 Grecs___Kriszti__n.jpg

 

Grecsó Krisztián

 

Bár csak Istent

 

hordalékból napok, az üledékből rendszer,
vakulnak belőlem a napba néző srácok,
alszik a sejt, hallgat benne az ember,
nem tudom, kire és miért vigyázok,

szenvedés: regula, akár egy sorminta,
magamtól szabadulhatnék meg végre,
ugyanaz a folyó, verkli ez, körhinta,
hát emlékezz, ahogy bírsz, valamely szépre,

alkuk meredélye: élőben szakadék,
a mindennek alján ülepszik az iszap,
vagyok ez a fél, a negyed, tán vakarék,
fájdalom a törtrészből még így is kicsap,

kiforr és habzik, túl a magas peremen,
bár lennék recsegő morzsa a talpadon,
egyre szűkül ez a torz világegyetem,
hallgat a csönd, de már én is hallgatom,

és szeretem azt a félkegyelmű alakot,
kit magamban mostanra megismertem,
adok neki sót, vetek elé falatot,
bár csak Istent hagyom meg a regiszterben.

 

Megjelent a Bárka 2022/6-os számának élén, kézírásos versként is.


Főoldal

2023. január 26.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png