Versek

 

9.Debreczeny_Gy__rgy.JPG

 

Debreczeny György

 

kútjából a kétségbeesésnek

Thomas Bernhard nyomán

 

 

egy jó szó sistereg

 

a bejárat előtt állnak
az egymásra stócolt éjszakák
a ház mögötti fákkal
beszél a Hold
kevesen énekelnek vélem
tiszteletre méltó Atya
országod bejáratánál
és vérző szívünkbe zuhannak
a szótagok az esős márciusban

*

vissza kell mennem a faluba
vagy vissza kell térnem
egy szerelembe
sonkát teszek száraz kenyérre
felébresztem panaszommal a foglyokat
a fogolymadarakat
s az éhes vetési varjakat
vizet húznék a pusztaságban
kútjából a kétségbeesésnek
mert annak vize kifogyhatatlan

*

hol a hazával kötött szerződésed
hova hánytad el
piszkos papírdarabkán szótagok
száműzetésbe vezetnek az utcák
a beteg lélek magasan suhan el
az elhagyott falvakat halni tanítják
az öregek
az öregeket halni tanítják
gyermekeik
hebegésemet
semmiben lebegésemet fogadd el
tiszteletre méltó Atya
a te országodba nincs bejárat

*

keleten látom apámat
zongorázni a virágágyban
hadifogságban a szív
s egy jó szó sistereg
törött ágon gubbaszt a madár
túl későn múlt el a reggel
túl későn múltak el az évek
a szétzúzott darufülkék
elrákosodott gégéjébe zuhannak
hol vannak azok a koszos
papírdarabkák
azok a bemocskolódott
széttépett papírcetlik?

*

a halak beszédét akarom hallani
a halak ünnepi beszédét
akarom hallani
amikor átadják az ellopott utat
amely az új halfeldolgozó
üzemhez vezet
látom apámat a régi úton
nagyon messziről jön haza
keletről keletre
beszél vele a Hold

 

 

disznóröfögés

 

átabotában
a rigó alkonyi állapotában
mindig ugyanaz az orgonazúgás
a nyár repedt hintalova
csendben repedezik tova
fénylő kupakokból isszuk
mindannyian a boldogságot
az angyalok röptétől riadtan
hallgasd hogy ég a bozót
fehér vánkosokon
másodperceg a stopper

*

láttam a harangszót meghalni
a szobákban
ki vigasztal majd
ha jönnek a völgyekből
a halott rigók akiket
halott malomkerekek kísérnek
és melyik út vezet itt
hé paraszt
budira
Budára
anyám ablakába

*

ha meghalsz kabátodba bújnak
a fenyvesek
kalapodat elemelik a parasztok
abban mennek vasárnap a misére
keleten látom magamat
kabát nélkül
kalap nélkül
síromnál állva
szétverték azt a parasztok
majd feltámadunk a tűzben
és megtisztulunk a tisztítóban
a tisztítótűzben
a nagy kalpatűzben
a nagy kalaptűzben
a kalapos kirakatában

*

halad a gyászmenet
a söröskorsóban kétségbeesetten
méltatlan vagyok én
a nyár repedt hintalovát
meggyászolva meglovagolni
nem halok meg mielőtt
nincs csordultig gyásszal a korsóm
vörös gesztenyefák alá temetem
ezt az egyedül magam
kitalálta világot
de a gesztenye tüskéit el nem temetem
nektek adom

*

sokakért szólottál
ó disznóröfögés
sokakért felszólaltál
széthulló nyarunk húsában dalolsz
elvégre ma pihenőnap van
és minden gyalázatos
a halotti torok telt korsóiból
a halotti korsók teli torkából
gyöngyözik a kacaj
hallom amit most hallanom kell Uram
hangod az én hangom lesz
disznóröhögés
ó disznóröfögés
mindannyiunkért felszólaltál

*

láttam az orgonazúgást
láttam meghalni a harangszót
a kalapos kirakatában
halad a gyászmenet
gyöngyözik a kacaj

láttam a harsonaszót
és láttam az angyalt
síromnál állva
hallom amit most hallanom kell Uram
hallom a disznóröfögést

 

Megjelent a Bárka 2022/2-es számában.


Főoldal

2022. május 27.
Vöröskéry Dóra tárcáiEgressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Győrei Zsolt tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Aknai Péter: LiftMakk Flóra: Öt ok a hallgatásra
Békési kovászságokNagy-Laczkó Balázs: Dologtalan augusztus
Kustár György: JákóbBálint Tamás: Máj hagymalekvárralEszteró István: Jézus DNS-eMelankólia IVXLCDM – Halmai Tamás Báthori Csaba-paródiája
Mert ha – Végh Attila Krasznahorkai László-paródiájaGrecsó Krisztián: Két karakter Rimóczi László: Kiss Judit Ágnes: AngyalcsinálásBene Zoltán: Pest-Buda
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png