Zalán Tibor
Repülés Kínába
(vagy akárhová, út a semmi felé…)
Soha ne repülj másnaposan
Kínába A Charles de Gaulle felé
még bírod a gyűrődést Hűs Ter
roir de Sainte Cecille vörösbort
iszol Cabernet-merlot-t ásvány
vízzel A kávét kihagyod Hol
ott három órát sem aludtál éj
jel Lázad a gyomor A felhők
re mégse kell kihányni Szomszéd
od balról egy matematikus
Jobbról egy fasz aki francia
könyvet olvas Az illusztráci
ók csupa szív Barátja éppen
egy Playboyt halászik elő a
csomagtartóból A francia
szőrös karja állandóan a
könyöködhöz ér Undor fog el
Mint minden férfi-érintéstől
Messze még a Charles de Gaulle És mi
lyen messze Peking A sok kína
i Biscuiten majszolódsz Száraz
Elég édes A borhoz épp kell
emetlen A szőrös kar a köny
öködön játszik Dobál a gép
A felhők magasan A csúcsok
sem látszanak Mögötted vala
ki az orosz gázvezetékek
hasznáról okoskodik Ha most
lezuhannátok nem maradna
utánad semmi Veled halna
feleséged is Árváid már
felnőttek Unokáid hamar
megszoknák hogy nem nyitod rájuk
az ajtót Kezd kiengedni a
fejed Fölér a bor A tágas
létezés közel Jót tett a mer
lot s a hideg ásványvíz A fel
hők lassan bárányokká szelíd
ülnek Eget legelnek Alant
megszólal szelíden a pásztor
i lant Idilli pillanatok
Vagy csak te hallasz hangokat Höld
erlin kószál csapzottan oda
lent Alattatok S te nem tudod
hol karistoljátok az eget
Ha meghalsz lesz ki antik strófák
ban zengi el hogy éltél Még ha
fölöslegesen is Hiába
szerettél volna boldog lenni
És ezt is írja meg Hogy felhők
fölött szálltál Hiába hogy fér
gekről írtál Férgek közt féreg
ként éltél És azt is kibírtad
A szobrok szíve meghasadt ma
reggel Hallottad az érc kemény
roppanásait A mindenség
vagy a semmi üzent Végső sor
on a kettő ugyanaz Elnyel
Megaláz Még az idő jöhet
ne szóba A lét és a semmi
heideggeri szellentés Nem is
a semmi A lét pusztít bennünk
tovább Hínárosban kaparász
ik és becsapja magát az er
ről való tudat Eszedbe jut
Ebédre francia menüt rend
eltél a mosolytalan horpadt
fenekű sztyuvitól És Madleine
sütemény[TZ1] [i] volt hozzá a desszert
Mikor szétolvadt a szádban Proust
fogott veled kezed Párizsba
utazott ő is Megengedőn
lemosolyogta benned az el
tűnt idők gyermekét Ősz üstök
ödbe markolt és az ablakhoz
nyomta a fejed Tapogatod
a homlokod Fáj Játszott Rendelsz
egy whiskyt A repülő ismer
etlen pontjáról felugat egy
kutya Fejét ablakhoz csapják
Reccsenve robban szét koponyáj
a Vér Velő Visszatérsz a könyv
höz melyet magad elé vettél
még az út elején Oldalak
Betűk Összefolynak az ábrák
a borítóján A kezedbe
marnak Idegen lettél a vil
ágnak Idegen lett számodra
a világ És nincs megérkezés
Megjelent a Bárka 2018/6-os számában.
Főoldal