Versek

 

 G__l_Ferenc_meret.jpg

 

Gál Ferenc

 

Ház körüli munkák  

 

 

16.

 

Ez bizony tűzbe révedéstől
edzett tekintet. Meg se rezzen,
ahogy el kell dönteni,
az ágykeret vagy bárka
nyikordul a téli éjszakában.
Hogy milyen követ gördítsünk
a sírhoz, vagy melyikünk lesz
gyönge láncszem, mire lesminkel,
és elnyúlik a lemezkád vizében.
Ismétléssel pihenteti magát,
mint egy számítógép. Átnézi
a telefonban tárolt számokat,
beírja, az estig lehullt hóból
nem  lehet építeni semmit,
és folytatja is, címzettek
vagy ékezetek nélkül.

 

 

 18.

 

Szívesebben üldögélek itthon.
A történet szelleme azonban
rászorít, hogy a város szívébe
nyúló senki földjén a vargabetűket
leírjam. Alacsony címleteket
vegyek fel az automatából,
és a kávéház sarokasztalához üljek.
Elmélázva, hogy a  szórakoztató
műfajoktól tudnék-e tanulni,
háromnegyedes kabátban.
Kinézve egy kopott alakot
a karzaton, és végiggondolva,
hogy mit tennék vajon
az ő helyében. Ahogy a szomszéd
asztalnál jósolnak a zaccból,
a dizőz partnere a kivénhedt
bulihiénával tárgyal, az égbolt
pedig ónszín horpadásként
tartja távolságát, hogy mást
ne mondjak.

    

            

33.

 

Nem akarok elveszni a részletekben.
Csak rögzítem, hogy autóstoppal
hoztam ki a hamvakat, a téren
banánzöld ernyők lobogtak,
igazi strandidő volt.
Amikor a homokpadok mentén
ellebegve jut idő átgondolni,
mi is történt aznap. A napozók
és fürdőzők közt mindig vannak
ismerősök, olykor engem néznek.
A megfigyelő típusból is lehet
közöttük, aki hazáig következtet.
Vagy éppen mániákus, aki leméri,
hogy a hétvégén gyorsabban haladtam.
Az eredményt ehhez hasonló,
puha jegyzetlapra írja, táblázatba,
amit lefűzhet, vagy elfaxolhat
egyszer.

            

           

36.

 

Már megint kibújt belőlem
a napimádó. Ahelyett,
hogy készítenék valamit
a névnapodra, vagy csak
rendet raknék. Jobb esetben
finomítanám a szöveget,
hogy a burokban született is
teli torokból üvöltsön.
Megpróbálnám beilleszteni,
hogy a leves habját leszedtük
a macskának a kőre.
Hogy porondszolgák táncoltak
a manézs porában, a hold sarlónak
is hitvány, a tejüvegre tapadt
gatyás kémlelőnek pedig tettem
néhány oldalazó lépést.

 

Megjelent a Bárka 2017/3-as számában.


Főoldal

2017. június 27.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Márton László tárcái Csehy Zoltán tárcái Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcái
Versek
Hartay Csaba verseiOláh András versei Csillag Tamás verseiBalázs K. Attila versei
Prózák
Lehetne rosszabbAbafáy-Deák-Csillag novellái Nagyanyám kalandjaiSoltész Béla novellái
Kritikák
Sötét jóslat„Az ember mindig cifrázza magát”Csodák, tálalva - Molnár Vilmos könyvéről Versküllők és verssávok héthatárán
Esszék, tanulmányok
Egy vonzó költői alkatArany János emlékkönyvi verseirőlNagy Gáspár autoreflexív beszédmódjaÚjraragasztott borítékok nyomában
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA