Háy János
Munka
Először ürít, minden reggel ezzel kezdi. Aztán eszik, végülis egész éjjel, mondhatni éhen volt. Iszik hozzá, valami meleget, s csak ezt követően fog hozzá a tudományos, tárgyát tekintve ontológiai tematikájú munkához. A címe már félig, mondta a vendéglőben, ahová ebédelni járt, készen van. A lét, mondta, s hogy a másik felén még gondolkodik.
Egyedül
1. Egyedül lenni, mint templomban az egér. Fogat rágni és könyörögni valamiért. Adj nekem, adj nekem, de nem ad senki sem. Ott állsz az ablakban, a saját árnyékodban, ott állsz, de nem dobnak, se vacsorát, se garast.
Egyedül lenni, mint templomban az egér. Könyörögni vagy zúgolódni valamiért, de nincs válasz, csak a híveknek mutogatja magát egy rohadt nagy bálvány, vagy egy kicsike isten.
2. Templomban egyedül, ki segít és kinek. Egyik sem én vagyok, szemét kis játszma ez, koldusbotra jutni egyenest így lehet. És én pont oda, pont oda jutottam.
Templomban kisegér, előttem pap, körülöttem egy csomó ember. Ez van, ezt hinni sem kell, fölöttem talán isten, csak én vagyok, csak én vagyok, annyira itt lent.
Kezem
A kezem remeg. Valaki nem érez sem értem, sem ellenem. Megnézem, mit írtam, mit ettem, mit ittam. Ennyi maradt, ennyi egy ember.
A versek a Bárka 2017/2-es számában jelentek meg, közülük az első, a Munka, a szerző kézírásában. 2017. április 11. |