Háy János
Munka
Először ürít,
minden reggel
ezzel kezdi.
Aztán eszik,
végülis egész éjjel,
mondhatni éhen volt.
Iszik hozzá,
valami meleget,
s csak ezt követően
fog hozzá a tudományos,
tárgyát tekintve ontológiai
tematikájú munkához.
A címe már félig,
mondta a vendéglőben,
ahová ebédelni járt,
készen van.
A lét, mondta, s hogy
a másik felén
még gondolkodik.
Egyedül
1.
Egyedül lenni, mint
templomban az egér.
Fogat rágni és
könyörögni valamiért.
Adj nekem, adj nekem,
de nem ad senki sem.
Ott állsz az ablakban,
a saját árnyékodban,
ott állsz, de nem dobnak,
se vacsorát, se garast.
Egyedül lenni, mint
templomban az egér.
Könyörögni vagy
zúgolódni valamiért,
de nincs válasz,
csak a híveknek
mutogatja magát
egy rohadt nagy bálvány,
vagy egy kicsike isten.
2.
Templomban egyedül,
ki segít és kinek.
Egyik sem én vagyok,
szemét kis játszma ez,
koldusbotra jutni
egyenest így lehet.
És én pont oda,
pont oda jutottam.
Templomban kisegér,
előttem pap,
körülöttem egy
csomó ember.
Ez van, ezt hinni
sem kell,
fölöttem talán isten,
csak én vagyok,
csak én vagyok,
annyira itt lent.
Kezem
A kezem remeg.
Valaki nem érez
sem értem,
sem ellenem.
Megnézem, mit írtam,
mit ettem, mit ittam.
Ennyi maradt,
ennyi egy ember.
A versek a Bárka 2017/2-es számában jelentek meg, közülük az első, a Munka, a szerző kézírásában.