Háy János

 

Munka

 

Először ürít,

minden reggel

ezzel kezdi.

Aztán eszik,

végülis egész éjjel,

mondhatni éhen volt.

Iszik hozzá,

valami meleget,

s csak ezt követően

fog hozzá a tudományos,

tárgyát tekintve ontológiai

tematikájú munkához.

A címe már félig,

mondta a vendéglőben,

ahová ebédelni járt,

készen van.

A lét, mondta, s hogy

a másik felén

még gondolkodik.

 

 

Egyedül

 

1.

Egyedül lenni, mint

templomban az egér.

Fogat rágni és

könyörögni valamiért.

Adj nekem, adj nekem,

de nem ad senki sem.

Ott állsz az ablakban,

a saját árnyékodban,

ott állsz, de nem dobnak,

se vacsorát, se garast.

 

Egyedül lenni, mint

templomban az egér.

Könyörögni vagy

zúgolódni valamiért,

de nincs válasz,

csak a híveknek

mutogatja magát

egy rohadt nagy bálvány,

vagy egy kicsike isten.

 

2.

Templomban egyedül,

ki segít és kinek.

Egyik sem én vagyok,

szemét kis játszma ez,

koldusbotra jutni

egyenest így lehet.

És én pont oda,

pont oda jutottam.

 

Templomban kisegér,

előttem pap,

körülöttem egy

csomó ember.

Ez van, ezt hinni

sem kell,

fölöttem talán isten,

csak én vagyok,

csak én vagyok,

annyira itt lent.

 

 

Kezem

 

A kezem remeg.

Valaki nem érez

sem értem,

sem ellenem.

Megnézem, mit írtam,

mit ettem, mit ittam.

Ennyi maradt,

ennyi egy ember.

 

A versek a Bárka 2017/2-es számában jelentek meg, közülük az első, a Munka, a szerző kézírásában.

---

Főoldal