Kerényi Kata
Itt
csak egy lépés és újra ott vagy
ajtónyitásra vár a tér
kerested mégis megrémít hogy
futottál és most utolér
néha mintha először látnád
a széken a bőr még ránctalan
de már meghajlik rá sem ültél
tudja a testednek súlya van
érzed a fallal hol fut össze
a tető alatti ferde sík
ölelsz és sírsz ásítasz táncolsz
nem félsz hogy mások meglesik
van egy mélyedés a padlón
és erre folyik el kint a víz
sötétben is bátran kiléped
melyik lépcsőfok merre visz
a pénz amit rég elhagytál mert
fontos hogy biztos helyre tedd
az éjjel támadt furcsa ötlet
amikor szólsz vagy csak a csend
minden egybeér itt egy ponton
innen tudod majd hol vagy otthon
F.
a legjobb éveid voltak semmi kétség
én vártam épp így kapóra jött nekem
téged csak vitt a néma eltökéltség
nem is tudtad hogy mit teszel velem
szavak akartak az én szavaim lenni
elengedtem őket hogy mehessenek
többé nem kérni mindent megmutatni
gondolhatnék még rá hogy keresselek
én ezt te vajon mit is vennél sorra
újraéled és mindig elhiszed
hiába futnál megőriz lásd a forma
pár nap telt el vagy néhány évtized
most én is itt te majdnem kétszer ennyi
rohan rohansz nem tudlak mar követni
Jeruzsálem
1.
ez volt az a kapu
belépett és látta
ide jött meghalni
itt értette meg
hogy nincs más választása
ez volt az a kapu
beléptem és láttam
ide jövök majd meghalni
itt értettem meg
hogy nincs más választásom
2.
milyen hatalmad van felettem
megvéd vagy végül majd elárul
mellemben érzem szívverésed
ahogy a tenger nyílik zárul
olyan közel van oly törékeny
mit hittem homokként pereg szét
tiéd ez is ne hagyj magamra
ha már idáig elvezettél
3.
van az a furcsa bokor a dombon
milyen fájdalom rántotta görcsbe
nincs rajta seb vagy nem csak egy ponton
hallani mégis hogy sikolt a törzse
lehet csapda vagy hívogató otthon
magad kerested legyél most az őre
kövek között a fény részvéttelen
alaktalan homály a félelem
Búcsú helyett
egy arc lefedve négy tenyérrel
takarni csak mit meg se tettünk
mit kezdenél egy más idővel
te nem sem én ki dönt helyettünk
perc volt csak épp vagy emberélet
megnyílik lásd a föld utánunk
hiába lépnél újra abba
nincs már folyó amerre jártunk
Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.
