Versek

 

 Kerenyi_Kata.jpeg

 

Kerényi Kata

 

Itt

 

csak egy lépés és újra ott vagy
ajtónyitásra vár a tér
kerested mégis megrémít hogy
futottál és most utolér

néha mintha először látnád
a széken a bőr még ránctalan
de már meghajlik rá sem ültél
tudja a testednek súlya van

érzed a fallal hol fut össze
a tető alatti ferde sík
ölelsz és sírsz ásítasz táncolsz
nem félsz hogy mások meglesik

van egy mélyedés a padlón
és erre folyik el kint a víz
sötétben is bátran kiléped
melyik lépcsőfok merre visz

a pénz amit rég elhagytál mert
fontos hogy biztos helyre tedd
az éjjel támadt furcsa ötlet
amikor szólsz vagy csak a csend

minden egybeér itt egy ponton
innen tudod majd hol vagy otthon

 

F.

 

a legjobb éveid voltak semmi kétség
én vártam épp így kapóra jött nekem
téged csak vitt a néma eltökéltség
nem is tudtad hogy mit teszel velem

szavak akartak az én szavaim lenni
elengedtem őket hogy mehessenek
többé nem kérni mindent megmutatni
gondolhatnék még rá hogy keresselek

én ezt te vajon mit is vennél sorra
újraéled és mindig elhiszed
hiába futnál megőriz lásd a forma
pár nap telt el vagy néhány évtized 

most én is itt te majdnem kétszer ennyi
rohan rohansz nem tudlak mar követni

 

Jeruzsálem 

 

1.

ez volt az a kapu
belépett és látta
ide jött meghalni
itt értette meg
hogy nincs más választása

ez volt az a kapu
beléptem és láttam
ide jövök majd meghalni
itt értettem meg
hogy nincs más választásom

2.

milyen hatalmad van felettem
megvéd vagy végül majd elárul
mellemben érzem szívverésed
ahogy a tenger nyílik zárul

olyan közel van oly törékeny
mit hittem homokként pereg szét
tiéd ez is ne hagyj magamra
ha már idáig elvezettél

3.

van az a furcsa bokor a dombon
milyen fájdalom rántotta görcsbe
nincs rajta seb vagy nem csak egy ponton
hallani mégis hogy sikolt a törzse
lehet csapda vagy hívogató otthon
magad kerested legyél most az őre
kövek között a fény részvéttelen
alaktalan homály a félelem

 

Búcsú helyett

 

egy arc lefedve négy tenyérrel
takarni csak mit meg se tettünk
mit kezdenél egy más idővel
te nem sem én ki dönt helyettünk

perc volt csak épp vagy emberélet
megnyílik lásd a föld utánunk
hiába lépnél újra abba
nincs már folyó amerre jártunk

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.


Főoldal

2017. április 05.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Húsvéti fénySzőcs Géza verseiHáy János verseiBotyánszki Ági versei
Prózák
Molnár Vilmos prózáiBeck Tamás prózái Vági János: ViszonyVajda Albert ismét csütörtököt mond
Kritikák
„Csak” a szövegA tétovaságtól az elragadtatásig - Simai Mihály kötetérőlRendezni végre…„mint akit eltakar egy szó” – Darvasi László: Taligás
Esszék, tanulmányok
„… szívébe égették a szabadságot!”Legális drogot árulunkKosztolányi Dezső ismeretlen köteteTűnődések az idei Kossuth-díjak egyikéről
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA