Versek

 

Lengyel_Tamas_meret.jpg

 

Lengyel Tamás

 

nekem rólunk vagy neked rólam

 

idő van. vagy inkább el is járt minden

fölött amit gondolok, ami vagyok,

amit tanítottak néha vidám máskor durva démonok

rohamosan gyengülő szemem nem

kell sokáig meresztenem hogy lássam

új urak vannak a házban

pedig mintha még csak nemrég születtek.

de ahogy hallgatom ezt az orosz rapet,

nem épp csak elszontyolodom, majd beledöglök –

tessék, ilyenkor is rágódom a szavakon –

hogy ha régen egyszer-egyszer tudtam is

feltárni azt ami legbelül van,

most már azt sem sejtem, hogy hol...

 

fiatalon szeretném magunkat elképzelni

ugyanaz a nagy mamlasz lennék

aki megint rajongna érted

eljárna a fellépéseidre és abban hinne

hogy mekkora öröm lehet

az együtt felnevelhető két-három gyerek

tanulni egymás hibáiból

no worries és no alcohol

közösen vigyázva hogy az ifjak

se mindig engedjenek a démonaiknak.

aztán ha majd az Ung hattyúkat ringat

lefelé olyan lassan mintha

csak idősödő lépteinkhez igazítna

egy-egy szekvenciát a parton,

kicsit előrehajolsz, én is meghajtom

vén fejem, a víz felé mutatsz

és egyszerre elmosolyodunk.

 

azt mondod mindent közösen szerettél volna

és én már ezt is másképp értem,

attól függően, hogy neked vagy nekem közös.

közös hullámhosszon a remegésem

a tieddel ami az egymásnak feszülő

sérelmeinkből fakad.

idegen szó is akad rá – esszenciális tremor.

more worries így more alcohol.

más idegen szó, illúzió

ez ügyben szintén könnyen alkalmazható,

bár manapság úgyis fő árucikk lett

régen ilyen volt még nekem az ihlet

abból sem lesz már semmi soha

de talán már egyikünk sem ostoba

bízni. a fiad, az én mostoha fiam az,

aki mikor először olvasta a verseimet,

és úgy mint aki elhitte, hogy valami fontos lehet

bennük ha mégoly mélyen rejtve is,

most bizalmáért hálából

kézhez kaphatná ezt az írást,

ami végre, mint a periszkóp, képet ad valamiről,

de ami végül arról szól

hogy fájón búcsúzkodom az anyjától.

búcsúzkodom, ha nem is búcsúzom el.

valami kell még fagy helyett, ha nem is tavasz,

legyen csak kora október. Érdekel még

a végkifejlet hátha ez nem az.

 

Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.


Főoldal

2017. március 28.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Szőcs Géza verseiHáy János verseiBotyánszki Ági verseiKerényi Kata versei
Prózák
Molnár Vilmos prózáiBeck Tamás prózái Vági János: ViszonyVajda Albert ismét csütörtököt mond
Kritikák
„Csak” a szövegA tétovaságtól az elragadtatásig - Simai Mihály kötetérőlRendezni végre…„mint akit eltakar egy szó” – Darvasi László: Taligás
Esszék, tanulmányok
„… szívébe égették a szabadságot!”Legális drogot árulunkKosztolányi Dezső ismeretlen köteteTűnődések az idei Kossuth-díjak egyikéről
Drámák
Vörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: RendezésV á r k e r t i J u l i s k a, avagy a szerelmi bűzfészek
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA