Ványai Fehér József
Justh úr Szenttornyán
Hogyan lesz pilléből fecske,
S mi jó háramolhatnék rám
Ebből, ez a folyamat vonz,
Kóbor ivadéka tűznek.
A gyalogutat fű nőtte be,
Tulajdonosvilág pókja
Sző nyálból várat mikörénk,
A megölt szépség ejt rabul.
Raktáron nehéz lakat függ,
Semmivé tettem mindenem,
Árnyjátékom másé lehet,
Elkorhadt fajom, fuimus.
Faust a lépcsőházban
Ha érc olvad e konc korban,
Erük csorbul sáros fényben,
A gondolat legalján ül
Ki ízes gyök, fényes kopár.
Vakarja el sebét, tépjék
Ki álmát, holtában éljen!
Így lesz valóság múltból, így
Süllyed korom, gyanús jövőnk.
A vágy, hogy végtelenbe tört,
Büntet, kinek módjában áll.
Letört kilincs marad kézben
Pokolba érve, hát belépsz.
Téli harkály
Kelet borzad tebenned.
Szörny és ember kevercse,
Lehetséges volt volna,
Múlttá száradt emlékezet.
Mint téli harkály ágon,
Sürgölődik körötted
Romlás, rontás és átok –
Távol mégis „kopogás”.
Ritka, hogy az erdőt fúrja,
Hó madara, szép halál,
Téli harkály, tarka álmom,
Örökké lenni levés.
Megjelent a Bárka 2017/1-es számában.