Győri Orsolya
MÁSHOL
Más üzemmódban
Mint több idegen puzzle, összekeverve.
Kirajzolódik egy-egy részlet, szinte
látszódik a keret, de a kép közepén
még sincs értelmes üzenet.
Helyette ott tátong egy forma-nélküli
álom. Idegen nyelvben, idegen tájon
máshogy desztillálódik, más lélek-lángon
éli meg a szellem kiugrásait.
Más szabályokat ró a köznapok éle
az emberarcra, akárha egy más Isten
faragta volna vonásaikat eleve
lazábbra-zártabbra.
Táncolod a táncot, s hibázik a ritmus.
S nincs az a kurzus, ami helyretenne.
Vizsga, honosítás, jogosítvány – átok.
Idegen nyelven sírsz: a kurva anyátok!
A betelepülő balladája
(Tánclépés idegen ütemre)
Szürke az ég alja, idegen.
Máshogy cseng a talán, igen-nem.
A gyomor legmélye ideges,
még a sav íze sem hiteles.
A rendőr megállít, s rád nevet,
igazol a papír, s hideg lel,
ismerős akcentus ingerel.
E földön Isten is nagybeteg.
Korábbi tudásod ignorált,
felejtsd el, ne őrizd diplomád.
Szép lányod nekik a legrondább,
mégis csak itt láthat iskolát,
kendő nincs, s haj takar fejformát,
sapka vagy smink teremt új hazát.
Átírták a neved, csak nem bánt?
E földön Isten is ignorált.
Helyedet nem leled egy helyben,
vándorolsz ész nélkül, hidegen.
Megpróbálsz nevetni, s e helyett
ráncot vet arcodon két szemed.
Felfakad belőlük más sebe,
(szenteket idéző rémület)
s ellátják bajodat – seb helyett.
E földön Isten is nagybeteg.
Hercegem, adj nekem levelet,
sok férged ne rágja szívemet;
kartoték-rendszered szertelen,
e földön, Istenem, nincs helyem.
MÁSKÉPP
Variációk a magányra
1. Várakozás
Serpenyőben fő az ebéd. Kevés hús,
krumpli, köznevén: leves. Olykor új ízt
váratlanság, fűszerezés ad ehhez.
Műsoron épp a stroke, majd vers.
A konyha vidám terep, dal
szól. A rádió dobozát nem éri
semmi vád, pótszer az, okos találmány.
S mintha szeretne
is, kitart veled. Fiad elfeledett,
ünnepnap mégis unokáidért vagy,
s remélsz. Mindig van sütemény ilyenkor.
Hátha benyitnak.
2. Delírium
Sört kért. Három üveg áll üresen keze
mellett, vágja-e már földhöz, azon mereng.
Hangosan felüvölt, hátha benyitnak. Az
asszony hallgatag, itt van? Azt
mondta, hogy fogadóóra lesz, este jön,
addig várjon, ebéd készen a tepsiben,
csak megsütnie kell, menni fog. Állna fel,
botlik, messze a sör, remeg
érte. Hol van az új? És a nyitó? Pohár?
Itt semmit se talál meg. Amit ér, lelök,
szétzúz. Idegen rend volt, borogatja szét.
Így, részvétlenül, érdekek
nélkül semmi se fáj. Kulcs zörög, izma meg-
rándul. Itt a gyerek? Rákiabál. Gyere!
Hozzad már a sört! Öklét emeli, precíz,
céloz, s véti el. Árnyakat
kerget, senki sehol. Hol van a lány? Hol az
asszony? Évek alatt tűntek el innen? Ők
tudják, mennyi idő volt. A lakás kihalt,
rideg. Nincs, ki benyitna. Fáj?
3. Már nincs számolni miért
Bámulsz. Nyitva a gáz, s minden oldozva el.
Árva vagy, gyermeked meg fogyatékkal él,
túl korán született. „Orvosi műhiba” –
ennyit írtak az ívre fel,
kis betűkkel, a szignót nem találtad. Ok
volt, az apja lelépett rögtön. Elátkozott
százszor téged előbb: alkoholista vagy,
fulladj hát az italba! De
aztán hallottad, ő is drogozott utána.
Egy tragédia két életet őrölt szét,
azt mondják, megesik. Tetted a dolgodat,
vége. Nincs oxigén, segély,
csekket nem hoz a postás, telefon nem csöng,
szomszéd nem zavar régen. Egyedül vagy már.
Végleg készen a leltár. Gyufa, hol bujkálsz?
Vársz még, hátha benyitnak? Egy frászt!
Megjelent a Bárka 2016/6-os számában.
