Versek

 

 simai_mihaly.jpg

 

Simai Mihály

 

Töredék 56 novemberéből

 

 (Fekete Pálnak)

 

fagyott angyalkönny záporoz
elindulok a sebzett éjben
a kijárási tilalomban
a statárium ellenében
toronyiránt szívem szerint
megyek a füstös feldúlt téren
nézem ahogy a sors-sötétben
két ádáz fényszóró kering
megyek megyek a kattogó
géppuskatűzben s testemet
nem fogják az orosz golyók
megyek    megyek    megyek
az irgalmatlan sors-sötétben
az omló havat összevérzem
bár nincsenek rajtam sebek
– csak láthatatlan kráterek
akartam küzdöttem reméltem
most átoksújtottan holtfehéren
megyek a mérhetetlen éjben
hát jöjjetek! hát lőjetek!
úgyis meghalni volna jobb!
én bátor népem tíz napig
álmodta szabadság-álmait
s most – mint a szívem – tetszhalott!

 

Megjelent a Bárka 2016/5-ös számában, a szerző kézírásában.


Főoldal

2016. október 18.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg