Versek

 

hyross_ferenc2.jpg

Hyross Ferenc

 

ikarusz

 

lehetne akár nyár is, magamból kétrét
kúszok. a gyulladt ágyszáj kivet magából,
sisteregve ellent állok. két ember
között. ahogy telik az idő, most még
csak évek, amit gépeink cserélnek, de
lassan rámegyek én is idegileg. köny-
nyű húsa van az időnek, főleg ha ilyen
sajátságosan telik. persze mindennek
megvan a sajátságossága mifelénk, lehet
merészkedni, de nem kapsz, mert nem
is nyúlsz érte, csak ki, de mantrázd és
magyarázd és tekerd körbe magad. lehetne
minden persze úgyis, ahogy szeretnéd,
folyam az egész éjszaka, csak
lépj bele, mártsd meg lábad, reszkető
hasad tájékát, majd az egész arcodat.
mondtam, lehet merészkedni, ikarusz is
túl közel repült a boldogsághoz, de nem
mindenkinek érhet véget a gyerekkora.
a víz alatti hideg homokban szerteágazik
minden ballépésem, lassan kapcsolok,
lekapcsolok mindent, átesek egy
sötétebb szájba.

 

 

ikarusz  2

 

hozzád kergetett a délután szűk és
viszeres ernyedése, ez a megbecsült idő,
hogy veled lehessek. amíg a pitvarban
matatsz én szekrénybe bújok vagy ágy
alá. úgy várom, hogy gyere beljebb. a
sarkokat nagy ívben kerülöm, szögletes
szívedben, hátha segít félni az ilyesmi
geometria. mert ez a szeretet most program
vagy rettegés. mondjuk lekötni legalább
leköt, mint az éjszaka és a rossz
gyógyszerek. vagy a rosszul megválasztott
fekvőhelyre leömlő hajnali beton.
nem nézek többet az órákra. ócskás
minden mutató. meztelenül állok majd
eléd, így szeress, gerincem jobbra áll,
balról jobbra, a sorok bordák, állam szögétől,
ameddig maga után húz az orsójáról
letekert idő. csupasz számlap leszek,
csak így tudom megérteni ezt az életet.
ikarusz elárult, megfojtották a lassan
egybetompuló semleges testek, hogy
hozzád bújt, te átkaroltad és a viasz karjáról
lassan ágyatokba olvadt. most pikkelyeket
fektetsz a szemére, mindennap
újat, mert éjjel mindig lelopom. a versek
idején, gyáván, távol a naptól és minden
fénytől, ami a deszkákon, malteren még
időnként átszüremlik. néha még kiles a
csillogó halpénz alól
és én állok, mint akit kibeleztek egy
rilke-kötettel, a félelem kezdetén. keresem
a szavakat vagy legalábbis a szavakra
valót. az életet kettőnk közé, ahol én
etetlek és éhezem. ahol egy tenyér erejével
sújt szemhéja minden csapódása..

 

gumiszalag

 

ernyők szára, inkább csak az árbócról letépett
vitorlák. talán a poharak az öblös
csípőd, csípők és medencék. beleszaggatok
az éjszakába, hátha felfeslik a leveleken a
csomagolás és valami a markomba hullik.
vagy az ahogy összehoz bennünket a párhuzamos
dolgok eltérő sebessége. változó
sűrűség a vérmérsékletem, néha elakad és
nyomja a nyakamat. ellenáll, amerre menni
kell, legyen bármi köldök mögött, bármi
ami az ezüst belsőségét idézi. talán vezeték
nélkül, talán ugrani is úgy illenék. elfelejtve
a tejfehér fényt, a kiégetett lámpákat és túlexponált
halált. ide pont beillik homlokom,
medencéd tarkómat támasztja. szeretném
meglebegtetni magam, vagy emelkedni,
mint amikor egy lány mögé álltam, a tömeg
miatt szorosan, a mozgólépcsőn. a fekete
gumiszalag persze buzgott a kezem alatt,
mint egy betömött szájú üvöltés és kézfejem
lassan dereka mellé ért, vállamnál húzva,
mintha átkarolnám a kitépett ruha alatti
bőrök öblét vagy a mélyben az áttétes tüdőt,
talán májat. amikor felértünk körbenézett,
arca egyszerre több irányba állt és túlságosan
hasonlított egy másik lányra, akivel
még együtt elsőáldoztam és csak később
váltak el útjaink. utólag tudtam meg, hogy
ő tényleg gyönyörű lett, vitorlást tetováltatott
magára és saját tengerévé vált a rákban

Megjelent a Bárka 2016/4-es számában.


Főoldal

2016. október 05.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png