Nyilas Atilla
Nemzeti tételek
(„Az ékesszólásról” című műből)
I.
Lehet, színpadiasan hatott már akkor is,
de én így utólag elhiszem magamnak:
uzsonnaosztásnál épp rám került volna a sor,
de vigyázzba álltam, mert megszólalt a Himnusz —
aznap dupla adag zsíroskenyeret kaptam.
II.
Szilveszterkor egy házibuliban
az éjféli magyar himnusz után
Pipó komolykodó fölvetésére
a „Székely himnusz”-t is elénekeltük,
ma is hallom a hangján.
III.
A Mikulás önkéntes Trianont hozott,
meg engem apámnak az esküvőjén,
az évforduló kint van az ablakban,
a rosszabb mint Trianon az össze-
és az összenemtartozás napja is.
IV.
A nemzeti ébredés —
a nemzet megint elaludt.
És rosszul ébredt.
És csak egy része.
És talán az se föl.
V.
Gyerekek, nem mondom azt,
hogy evés közben magyar ember nem beszél,
de azt igenis mondom,
jegyezzétek meg, hogy van egy ilyen mondás:
Magyar ember evés közben nem beszél.
VI.
Bár egyszer csúnyán megjártam én már
egy magyaremberessel.
Mármint hogy a szavának állana.
Tekintet nélkül az előfeltételekre.
Na persze, ha akkora marha, mint voltam akkor.
VII.
Győző bátyám szerint
székely az, aki nem esik hasra
semmiféle hatalom előtt —
a családból tehát egyedül ő;
jelzem, jobb napjaimon lenne még egy aspiráns.
Megjelent a Bárka 2016/3-as számában.