Kakuk Tamás
Másik álom / Borges
a tenger és a felhők
sötét hullámai felett
egyetlen pontban
nyílik meg a végtelen
vakító homokjában
nyomtalan tűnnek el
a testek lenyomatai
a kifakult vászonra
karcos szemcséket
ragaszt a szél
Széles margó / Thoreau
a túlsó part üzen
mély és csillagtalan
az idő súlypontja
összeverődnek
a csillár üveggyöngyei
ami nincs kőbe vésve
örökre elveszik
Csukott ajtók / Tranströmer
hiányos kövek helyén
magukra hagyott
madárfészkek
lakatlan otthonai
a költözőknek
üres mozivászon
az ajtókeret
nem látni a világot
falrepedések zenélnek
megérkezik az ítélet
Mint a terhet / Kavafisz
nem hirtelen igázza le
a gyanútlan várost
kitartó konoksággal
egész nap esik
az idő ritmusát
adják az esőcseppek
estére a hegy felől
nehéz ködök
ereszkednek
a monitoron
meghal egy ikon
Utolsó tenger / Benn
hideg színekkel
elnagyolt akvarell
kihűlt szobában
megörökölt bútorok
fényezett felületükön
könnyű karcolások
hatalmas vizekhez
urnák hamvas
porát viszik
Megjelent a Bárka 2016/2-es számában.
