Becsy András
A bejárós
A kagylóhéj alig csak résnyire,
egy félig lezárt szempár reggelig
vékony világba néz a semmire,
a beúszó peronra gyöngy esik.
Az ezüstráma üvegfalán túl
feltépni nyúl a vagon ajtaját,
fakó ingázók elől és hátul,
a szerelvény őt nekik adja át.
A kötélcsomó mozdulni próbál
az állomás kijárata előtt,
pihen a folyó a duzzasztónál,
a gyöngy ragyog, vesz egy nagy levegőt,
beléhatol az anakonda még,
s fényével indul tovább a nyakék.
Hajnal
Mint hétfők hajnalán az álmos boltok,
mikor nyitják bejáratuk rolóit,
melyek mögött felhúzták már a boldog
jelmezük, mire mosolyogva bólint
a kirakatuk előtt álló gléda
gyűrött papírpénzzel, talált apróval,
remélve, meleg a pékáru-préda,
s még lágy, puha, akár a női sóhaj.
Így állsz te is: üzletek hajnalonta,
nyitásra kész, mindened csomagolva,
a paplan-éjszakát, akár a tolvaj,
bolondozó nyári ruhádba rejted,
s a szél míg foszló álmokat seperget,
benned csak egyre nő egy puha sóhaj.
Megjelent a Bárka 2016/1-es számában.
