Debreczeny György
mandala
Zalán Tibornak
kiégett fénycsövek
és kiégett emberek lerakóhelyén
lakóhelyén sétál a költő
azt mondja:
jövök csak megyek
cseresznyéim meggyek
a szilvámnak fáj a mandulája
de a szegényember
szoftverlicenszelési gyakorlata
hát az aztán nagyon van neki
meg mandalája is
s a mandalának üzenete
inkább kószáljunk a régi budapesten
koszoljunk a régi budapesten
de nem vitrázs a lélek
a kalap és a felépítmény
szövet-szöveg
csörren az aprópénz
a nagy közös kalapban
még kéreget a nép
most adjatok neki
kannásborravalót
s itt lakóhelyem közelében
a hét műtárgya
nem a műtrágya
de a valódi
csodát vártam
de a csorda jött
ó hol vannak már
a kommunizmus építői
és a kommunizmus építtetői
de vannak-e még kirakatok
s a kirakatok mögött
van-e még valami?
átkel a kutyaszar
-tengeren a költő
s a neves hajléktalan
szobránál meg-megáll
kiégett fénycsövek az éjszakák
vendéghajat növeszt
a vendégszöveg
pedig szerves szövet
és foggal-könyökkel
ragaszkodik az elrongyolódáshoz
hidd el a halott
(hallott)
asztalosmester házának tornyából
ki kell mozdulni néha
igenis sétáljon olykor
lakóhelyén
lakóhelye közelében a költő
holdfogyatkozás
a holdat háromlábú varangy zabálja
állat és angyal között
szétzúzott hegedű
két egymás mellett álló fa az erdő
bronzba és elefántcsontba
vésett jósjelek
hegy és völgy árnyékos oldala
mongol selyemköntös a dél
fekete romváros
a hegy déli oldala
északi partja a folyónak
a vak zenészek istene
az istenverte virágok dombján
földhöz vágja a hegedűt
Megjelent a Bárka 2015/6-os számában.
