Becsy András
Pereg
Pereg már nyírünk levele,
Kupacba rakni kellene,
De
Hogy ott egye meg a fene,
Eltört lombgereblyénk nyele.
Zátonyra ment rozsdás hajó
A kába avartakaró,
Jó,
Legyen a fa meg csak karó,
A télhez ez megy, ez való.
Harsány hó-abrosz, az talán
Mutatna portánk asztalán,
Ám
Ez egy mindig nyirkos karám,
Kapuját nyitja épp apám.
Hátra sem néz, csak megy kife-
Le,
Nem szól utána senki se.
*
Pereg már nyírünk levele,
Fentről a földre lefele,
A kert agyaggá vert gyepe
Avarkupaccal van tele.
Harsány hó-abrosz kellene
Subába bújt fákkal tele,
De nincs más, csak a fekete
Pocsolyává lett sár leve.
Apám hideg már két hete,
Pereg a földről felfele,
Amije volt, nem ment vele,
Hagyta, hogy az agyag egye,
Nem is maradt más egyebe,
Csak a mindenség melege.
Megjelent a Bárka 2015/3-as számában.
