Versek

 

 Dud__s_S__ndor2.jpg

 

Dudás Sándor

 

Képesítek

 

                       József Attila születésének 110. évfordulója

 

Nézem József Attilát a falon,
háttal áll, egyszerű fakeretben,
gyors-akvarell technika,
időfakított, elmosódott emberalak,
balra néz, tekintetét ottfelejti
egy pontosíthatatlan ponton,
nem mozdul, kivár, majd lassan
hátranéz, szemében
valami nehezen kifejezhető,
mint aki döntő tettre készül,
mint aki utolsó szavaiért menekül:
„Ha később jönnék…”,
szíve helyén kezdődő vonatcsörömpölés,
ezt a részt kivágom,
rontott kép, de nem dobom el.

 

Hangok, mozdulatok,
beállítások újra, újra:
szemszögháború,
valóságfoszlányok, képzelet
összefércelte fogalomképek,
a legsikerültebbeket fénymásolás után
pasztellesítem.

Nézek ki a szárszói állomás ablakán,
József Attila jön felém,
mosolygós arc, homlokközépen és orrtőből lefelé,
kétoldalt a bajuszig, mély árok,
behavazott háttér,
bizonytalan hóesés, távolabb
lángoló síndarab,
a helyváltoztatás változataiban
bemozdult a kép, életlen,
sztornó, eldobom.

József Attila elsiet az álló
tehervonat-szerelvény felé,
a síneken menne át,
maga sem érti, sürgetést érez,
szavak villannak: „Holnap Borbála-nap, anyám…”,
hirtelen eltorzult,
mélységes szomorú lett arca,
a rajzvonás belefagy kezem mozdulatába,
dobom az egész rajzot, tervet.

Ha közelebb jött volna,
ha szemembe néz,
ha úgy vesz észre, ahogy mindig várom
másoktól, ha int, ha…,
de menekült a világból,
búcsúleveleket dobott a nyitott
vagonokba, majd leguggolt a hóba,
bújt a kerekek alá,
csörömpölve meglódult a szerelvény,
ez is befejezhetetlen, vázlat,
mert versei utánanyúlnak, kihúzzák
a végzet alól, újra meg újra.

 

Alföldi képek

 

A csillagok messzeségén
innen, kilengő ágak között járkál a hold.

Fák kékeszöld vonulata,
színeken túlról támadnak a gondolatok.

Árvalányhajuk lengetnék,
de csak sírnak a szélben az árva homokszemek.

A hajnal-héjt messzeség
mélyében lángoló madárcsőrök törik.

Szellemeket riasztó
éjszakában ablakszárnyakat csattogtat a szél.

Színarany Naphíd a tavon,
látvány könnyedén fut rajta a túlpartra.

Pókháló finom szálain
csillog a hajnal, élet-halál harcra készen.

A szél tenyér-nagy simításai
füvek ezrein, hullámos fényjáték.

Hóvirágok nem hallható
csilingelése tavasz jöttét hírleli.

Sötétben lengő álmok:
titkos filmtekercsek mélymúltból.

Akác-göcsörtből kitetsző,
győzhetetlen messzeséget fürkész famadár.

Minden vers szemrehányás,
elszáguldott gondolatok lehagyottjai.

 

Megjelent a Bárka 2015/2-es számában.


Főoldal

2015. május 14.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcáiSzabó T. Anna tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Orcsik Roland verseiZalán Tibor: Utazás KínábólJenei Gyula: TávlatBék Timur: Entrópia
Prózák
Háy János : Az új nőDarvasi László: Az idő szagaPatak Márta: Mindig péntekGéczi János: Utalólapok
Kritikák
Egyetemi görbetükör - a Mágneshegyről Hümmögni a végén - Bocsáss meg, GinsbergAz elidegenedés manifesztációiFülszöveg, két szólamra
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA