Versek

 

 Zentai_Ad__l2.jpg

 

Zentai Adél

 

Szitakötők

 

Mondd, hová tűntek a szitakötők,
káprázatos, selyemcsontú vadak?
Ugye mi nem tűnünk majd el, csak mert
te engem, s én téged választalak?

Zörgő szél támad, s lobog a világ,
az örökkévaló is elszakad, de
mit nekünk pár zajos évtized, ha
te engem, s én téged választalak?

Mondták, nem változunk, s majd a holnap
után jönnek a tegnapok hamar,
szebbek is, jobbak is, könyörögjünk,
te engem, s én téged válasszalak.

A horizonton túl hajnalodik,
éjibábunk felégeti a nap,
s míg göndör kávéd fő, álmodd csak az
álmod, én téged választottalak.

Hozzád képest ma este még a hold
üvegkaréja is karnyújtásra
van, valaki velünk lélegzik, csak
kérd, s én újra téged választalak.

 

Király, királyom

 

Kívül meleg, barnaszemű eső
esik, csak a mi paplanunk alá
fészkelt be a fagy, a hó már olvad,
fél lábbal itt van a göndör tavasz,
s mint akinek semmi mása nem volt,
s nem is lesz, úgy szorítalak, te már
talpon is vagy, egyetlen elegáns,
miértről mit sem sejtő mozdulat.

Állsz a ferde fényben, káprázatos,
örökkévaló, ostoba, tudom,
hogy én e létre sem jött képletben
ki vagyok, már nem tudom meg soha.
Tested és inged közé a szokott,
szép rendben beékelődik a nap,
megsimítom gallérod, valamit
tennék, de elhagy erőm, s elmarad.

A nagyszoknyás ruhámba öltözöm,
léptemben perdül az egész város
redői alatt, vállam meztelen,
számon sötét kontúr az alkonyat,
bejárom újra a tarka utcákat,
fakó arcot tükröz egy kirakat,
sokszor eljöttem ide már érted,
s most először megyek vissza magam.

Lemezborító-falú étterem,
étlapján ismeretlen halak,
körül üres tányérok, enyémben
az elmúlás pálcikája matat,
odaát pikkelyes templomtorony,
karimáján vízköpők sorfala,
üzeneted pont akkor érkezik,
mikor éjfelet kongat a harang.

Ellobban a világ, de a világ
számomra csak egy kártyalap,
néhány percnyi pihenő, s ha van még
a pakliban, újra osztanak, de
benned, büszke, üvegarcú király,
kiben sosem nyugszik, csak kel a nap,
ezüst  szilánkként, lüktet majd, s vele
mindörökké én is, a bűntudat.

 

 

Matt

 

Sósan csordogál át rajtunk az élet,
sár, harmat, veríték, kit, mi az, mi talál,
hajunk kajlán göndörödik az égen,
bőrünkről fehéren pereg a délután.

Itt állok most éppen, fityegő belű
nagykabát, ami mögé bújhatok csupán,
elmúlt már a tél, rám mégis hull a hó,
és helyette nincs se tavasz, se ősz, se nyár.

Bámulom az utcát, néhány csavargó
a sarkon önfeledten, guggolva piál,
körülzsongja őket a forró város,
bennem régóta némán gubbaszt a világ.

Törékeny szitakötő, úgy ragyog a
foszló  jelenlétben a hiány, előtte
csüng a semmi, mögötte arcunk íve,
s a le nem töltött idő lassan poroszkál.

Azt ígértem, játszom, s ha a nyugvó nap
talpon egyetlen fehér harcost sem talál,
akkor is játszunk, mert királynő vagyok,
s te árnyékként követsz, a  fekete király.

 

Megjelent a Bárka 2015/2-es számában.


 Főoldal

2015. április 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Hírek
Ünnepi Bárka-est és díjkiosztóNagy Gábor és Paszkál Gilevszki kapta a 2019-es Balassi Bálint-emlékkardotElhunyt Tandori DezsőTakács Zsuzsa az Artisjus irodalmi nagydíjasa
Ütőér
Lövétei Lázár László tárcái Kiss Judit Ágnes tárcáiMárton László tárcái Csehy Zoltán tárcái
Versek
Jász Attila verseiLanczkor Gábor versei Muszka Sándor verseiGrecsó Krisztián versei
Prózák
Kiss Judit Ágnes: FeketemagyarHidi Tünde: ÖrökségEgressy Zoltán: Hold onJózsa Péter: Nicolo kapitány jól fizető útja
Kritikák
A balladák vége - Muszka Sándor: SzégyenOtthonosan a szövegbenHátrahagyottakGyermekkor a szögesdróton túl
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA