Versek

 

 Turczi_m__ret.jpg

 

Turczi István

Üresség

 

(Elégia az elégiáért)

 

„Hogyha kiáltanék, ki hallana engem”
E. M. Rilke (Nemes Nagy Ágnes ford.)

 

 Második tétel

 

con moto

 

A hajnal A hajnal A haj
nal, ahogy az ég palatáblájára
lehelem és kitartom a szót,
már szájmeleg
Az én hajnalom
A Tökéletes Üresség Órája
Semmit se gondolok az éjről,
csak sötét van Fehér sötét
Mintha kagylókürtök
távoli búgását hallanám
Jázmin köd Alvadt homály
Opálos fehérségben gázolok
Magányos, karcsú, virágszerű
lények úsznak felém Kitérni
nincs mód Nem mozdulok
A fehérnél nincs semmi sötétebb
Nincs átlátszatlanabb Igen, ez még
az éj, ahogy kortyolva issza tükrét,
s menekülő vadként,
felhők közt rohan
vesztébe a hold

Milyen jó volt,
amikor utoljára, azaz utoljára
együtt néztük, hol egymásba,
hol a terasz fakorlátjába
kapaszkodva néztük,
ahogy a hold rója az eget.
Jó volt nagyon
Az ágakra akasztott hárfák nevetése
visszhangzott bennünk

Kezdetben van a felszított remény

Iszonyú erővel szakad ki az első
belélegzés, az első kilélegzés hangja
Azt hiszed, darabokra tört valami
Azt hiszed, felrobbant Felrobbant
valaki benned Aztán magábanyeli
a csend Már nem hiszel semmit
A Semmit hiszed
A csöndé vagy

Csak állsz, és a terasz
szálkákkal teli fakorlátját markolod
Állsz, és a feketekék semmit faggatod
Remegsz, hullámzik mellkasod
Gyantaszagú az izzadtságod
A világ igazán részt vehetne
a kétségbeesésedben
De nem

 

Harmadik tétel

 

moderato

 

A csöndé vagyok
Néma a tér Nématér
Csendbeszéd
Testtelen, de testre vár
Csendbe szedve  csendbeszéd
Mi szól Ha hang Ha ködbe vész
Ha megérint Ha vergődik
Ha lepketánc
Mi szól Ha áttetsző Ha árnyalat
Ha más ütemre jár
Ha nem beszéd, csak néma csend,
s mi az, miről levált
Ha méltóság Ha érintés,
mit jelenlétem úgy visel, mint
fák a madár mindennapi rítusát
Mi szól Ha áradás Ha körvonal
Ha hosszú volt az éjszaka
Ha idő, ha jön, akár a lepkeszárny

Ennyi csöndet ki bírhat el
Mintha máris köddel lenne tele a szám
Ha csönd-igék
Ha foglyul ejtett mondatok
A szó A szó A szó Nagy a kísértés
De mit csináljak a szavakkal én
Ha felsebzik a levegőeget
Ha átrendezik a fákat
De nem adnak enni madarainknak
Mi szól Ha már a madarak sem
Ők aztán ismerik a bánatot
Hogy bírták ki eddig hallgatás nélkül
Mi szól Ha én sem Én sem
Csak írom a hallgatást
Hosszú ez az éjszaka
És néma, mint a szavak,
amikor összeérnek és eláll a szavuk
Könnyű fanyarság, amit a köd lehel
Torkomban érzem Torkomban érzem
hiszen egyetlen torkot adott az Isten
Torkomban érzem a csendet
Nyelni sem merek Hátha felrobban

Mondd Mi szól
Ha néma volt az indulás
Ha néma lesz az érkezés
Ha lesz Ha lesz De nem
Elakad az éjszaka
Fennakad egy pókfonálon
Mi szól Ha zúgás a fülben
Ha örvény Ha pontos és kimért
Ha mégis hangtalan
Ha hosszú volt Ha fennakad
Még csillagkertek Még feketekék
Még ezüst szonettek csüngnek
fenyőfám tűhegyén
Még hosszú lesz Még hosszú lesz
Hogy bírtam ki eddig hallgatás nélkül

 

Megjelent a Bárka 2015/1-es számában.


 Főoldal

2015. február 05.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png