Versek

 Solymosi_B__lint2.jpg

 

Solymosi Bálint

 

A Rózsafüzér Királynője

avagy egy utazó napjai

 

[Maelsant, a rotterdami kikötőtő, NL]

A tengernek állunk ellent akkor is, amikor kifelé
lábalunk az ellenállásból, a legsötétebb tengerből, a víz
ellenállhatatlan és szemérmetlen bölcsességét
a magunkénak értve, mondja az utazó, az elmúlt éve hiányait
mint kockákat a placcra kidobva és a forgást figyelve.
Melyik évünk nem ilyen, szökőárév, milyen szó,
mennyire bódult?! (írom föl jegyzetfüzetembe).
El sem kezdődik, és lehet tudni, hullámok, hullámok,
hullámok törnek vissza, mindent, ami a húsnak, a szívnek
kéje, rezdülése volna, száraz léleknek vihardagálya lesz
mindjárt az elemi hőt gerjesztő tanácstalanságtól. Mit
várunk egy visszatéréstől, a következő évtől, amely
amint beköszönt áradó részvétlenségével, korai incidens,
így mondható – in annum sequentem…! Amikor lezárjuk világunk az elszabadult, őrült elhagyatottságok áradatától,
akárha a rotterdami kikötőt védő gigantikus árkaput,
Maelsantot zárták le (írom fel jegyzetfüzetembe), akkor
nem a múlt képeit, dalait védjük…, hanem a nyomorúságunk
menekülési útjait, hajóit és így tovább, így az utazó,
elértve lehetőségeit elméje rotterdami kikötőjénél állva.

 

[Aknaszlatina, Kárpátalja, UKR]

Mit tudunk meg magunkról, amikor egy élményszámba
menő állatból ugyanabban a mozgástérben értelmetlen
emberré változunk? Nem túl sokat; például, ha
elszakadt a Rózsafüzér Királynőjének harisnyája, vagy
ha az utazó egy sóbányának a kavernáját járva úgy véli,
hogy ott a só kivétel nélkül mindenkit hallá formál, az
úgynevezett történelmi idők előtti hallá, egyedül ilyképpen
érzékelheti a léte látomásának dramaturgiáját. Mindenhol
odafent az elhagyott sóbányák vasbeton tornyai, holt
tavak; az egyik bányató vakfoltos tükrét nézve, elhűlve
a felhők alatt, előredőlve meredeken, egy meredélyen
áthajolva a Rózsafüzér Királynőjét elvarázsolja a földfelszín
jelenségeinek ismeretlen világa, karsztkopoltyú, karsztuszony
és karsztkloáka s így tovább. Az utazó belemerül a holt
tóba, a víz fénye és hangja százasnál nagyobb vasszegeké;
ott lent minden csak árnyék, anélkül, hogy valaminek
az árnyéka vagy valami soknak vagy kevésnek az árnyéka
volna, formának és formátlannak semmi izgalma, ami nem
jelenti azt, hogy nyugalma volna, vakfoltok, rozsdás vas,
abbau, abbau…! Az utazó amolyan nyomorkövető, vagy ha
pszichológusnő lenne, azt mondaná, onnan föntről hallszik
a Rózsafüzér Királynőjének vidám mondata (írom fel
jegyzetfüzetembe), nyomorkövető magatartása van…, nem,
nem követheti…, így tehát ő harisnyát vált, új harisnyát húz
pénzszagú, innét lentről kivált pénzszagúnak érzett lábára;
lábát mintha az égből lóbálná, olyan könnyedek, akár szavai,
semmibe se kerül neki, gondolja az utazó, de ez nem
vezet sehová. Egyszerre csak a marék só macskává alakul,
a nyomorkövető utazó valóban hallá, és a hal nyomorkövető
hallá alakul a legyőzöttek helyének árnyékában, aztán,
akárha partra vetve, rohadni kezd, illetve elkezd leépülni,
nemkülönben a macska is elkezd leépülni; így várják, hogy
valamit fölfogjanak a fejleményekből. „Maradj hal, maradj
hal…!” Inti vagy biztatja magát, a harisnyába bújtatott lábak
a holt tó vizére levágni kész szelet hintáztatják. Meghökkentő
(írom föl jegyzetfüzetembe az első adódó fényforrásnál).

 

[Tartsay Vilmos utca, Bp., H]

Egyszer, merül fel a hanyatló utazóban (haha!)
Halottak napján!,
úgy 40 tájt lehet akkor éveit tekintve,
ígért neki még 20 esztendőt a kártya, meg kell hagyni,
nem a Rózsafüzér Királynője keze tartotta a lapokat, de
ez már érdektelen (írom föl jegyzetfüzetembe); most, ezeknek a sietetlen napoknak kitéve, eltelt több mint 10 év
a kártyajóslattól –, és mit mondjak, mondja magában
az utazó; mielőtt az ember humorát elvesztegetné
idejére, amely olyan, mint kutyája szájkosara, immáron fölösleges, megindulna, hogy beérné…, nem kevesebbel,
mint azzal az isteni ajánlattal, hogy hagyja őt, térdére hajtott fejjel; nemde így vezetheti rá, magát a semmiből kitalálja.

 

[Petőfi Sándor út, Szelevény, H]

Senki nem kényszerít rá, mégis úgy lógunk kézen-
közön, mint egy reggel megtalált, drótra felhúzott kutya,
alattunk a veteményeskert, faláda, fölöttünk az ecetfa
suhogása, mellettünk a Rózsafüzér Királynője léptei,
a nap viszont, a nap mintha már most, a hűtlenségek mély,
hidegrázó hűsével, hogy valakit valakinknek, vagy
mindösszesen valakinek mondhatnánk, mindezen a nap
mintha már idő előtt túlesett volna és ilyeténképpen
haldokolna, hát hogy van ez?! (Ezt kérdi magától az utazó
a valóban kiüresült terében, írom föl jegyzetfüzetembe.)
Ide pakoltak ki mindent, konyhaasztalt, teknőt, apja síremlékét, a vasúti átkelőt is, melynek fényjelei menekülése izomrángásait idézik fel benne, fiatal barátjának, barátainak
sötétbe fulladása elől, mely sötét maga az ítélettelen test.
Most egy kisebb teherautó is beáll, mi lesz itt, büfé?!
Nem akar világosodni, illetve éppen annyira van világos,
amennyire a folyó, a Körös akarja, amekkora a sodrása,
az meg a gátőröktől függ. Így nem juthatunk előbbre
(írom föl jegyzetfüzetembe), így nem juthatunk révbe.
Mint egy képtelen történet utazója, nézünk egy fénycsíkra;
miféle sorompót jelenthet ez a fénynyaláb, miféle vágy
mire nyit majd utat? Oh, istenem!, nyilván azon túl,
hogy felmértük, tudjuk, a semmi hamisított idejét éljük,
ahol a végsőkig hihetjük, célunk ötről a hatra jutni;
nem, nem lennénk sértettek, sem sajnálatra méltók,
nem lennénk nevetségre (írom fel tehát), ha ennek az
izzasztó törekvésnek hitelt adnánk; de miféle úton/módon?

 

Megjelent a Bárka 2014/6-os számában.


 Főoldal

2015. január 27.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png