Versek

Turai_Laura_kozepmeret.jpg

Turai Laura

 

Penge

 

Csak a halál mér hőfokot
ott, hol jártál.
Fekete hóvirág
szirma reped
mikor ismét ott vagy

 

démonok dédelgetnek
s te hagyod súlytalan
simogatásuk macskaszőrszínű
árnyát végigsuhanni
szemgolyód előtt.

 

Mert csak a zöldellő rét a tiszta,
hol először vett tőled vért az
örökkévalóság,
míg elmerültél a füvek
fésülködő angyalalkonyában.

 

A kés éle azóta sem csorbul,
s már jól tudod:
csak akkor látsz, ha benne...
megcsillan szemed égkék pengetükre.

 

 

Nimród

              Kisfiamnak

 

I.

Még egyek vagyunk.
Bár merészen követelő tested
már a napsugárba les, míg
az anyaméh örvényeit
poklok gyeplője
marionettként rántaná mint éjek
vérsötét dúdolását, a
semmibe.
Ne félj,
a kegyetlen mostoha,
és a sors ostora
nem ejthet sebet
rajtad soha
csak nézz a napba
mindig, Isten szeme
harcba indít, Nimród,
rendíthetetlen katona.

 

II.

 

A hajnal hajóján jöttél
hogy az est sínei
átsikítsák sebes testemen neved
sóhajok kísértek kerítésünkig
s a várakozás velőkig hatoló
vákuumát megfojtotta a jelenvalóság.

 

Azóta mélytengerekből felszivárgó
mályvaálmod dajkál engem.

  

Megjelent a Bárka 2014/6-os számában. 


 

Főoldal

2015. január 19.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png