Csontos Márta
Próbakövek
Képes vagyok felnőni a fájdalomhoz,
képes vagyok a csendbe belebújni, mégis
oda vágyom, hol a hangok a szélbe
temetnek, hogy együtt rohanjak velük,
mint gyors lábú nimfák a fölhevült virágok között.
Képes vagyok meglőni az időt, azt
akarom,hogy sebzett vad legyen, s egy
pillanatra érezzem, az égre feszülő
rohanásban a fojtó-nyakörvét leoldják rólam;
nincs már, ki bosszút álljon rajtam, s báránnyá
szelidül torkomban a feszültség.
Csak lassan vagyok képes hozzád
emelni magam, pedig türelmed fogytán.
Nem vagyok már jó, se testvérnek,
se tanácsadónak, se barátnak; önmagamnak
lettem ádáz ellenfele semmiért.
Sas szememből kiröppen a veréb,
s a hideg sugárról lassan lehull;
még a porban is alig hagy nyomot.
Kompromisszum-készség
Ma korábban fekszem, pedig
várólistára lökött az álom.
Az égbolt is összezárult felettem,
megkezdődött a mennyei adásszünet.
Ma hiába húztam magamra dupla plédet,
s próbáltam a melegnek megőrizni a rejtekhelyet.
Hiába ágyaztam meg szememben a fénynek,
s hiába ellenőriztem a napi elvégzetlen feladatok
algoritmusában, hogy további inzézkedésig
felbontottam-e a zárójeleket.
Ma huszonnégyórás félhomályban maradtak
bennem a sorok, nem tudtak elringatni szökevény
dalok, megfejthetetlenek maradtak a halhatatlanság
betűire megszerkesztett akrosztichonok.
Pedig ma nincs zavar a szinuszcsomóban, az
ereken már lefutott az árhullám, most kell
kompromisszumot kötni az éjszakával, most
kell a földszagot elkeverni égi mezők illatával.
Most kell elindulni oda, ahonnan reggel
még reméled a visszatérést.
Verslapok
Csak egy köteg tabula rasa
minden vagyonom, mezítelen lapok ölébe
rejtett gyönyöröket kínálok saját aukciómon,
hol kalapács alá kerül az önérték.
Röppályára helyezett emlékképek
bontogatják szárnyukat a térben, de egy
szomorú angyal visszaküld az ismeretlenségbe.
Félek, nem tudok belesimulni a balladai homályba;
látomásból kimosott betűim nehezülnek
a megtisztított árnyak törékeny fehérségébe.
Bűntudatból kikevert, fáradt gyermekarcom
kóborol az éjszakából pattintott hajnali
glória peremvidékén, s várja, hogy nála
landoljon Superman, hogy Platónnal kéz
a kézben bevezessen az ideák világába,
s az éteri leszállópályán bázist telepíthessen
a kékbe égett csend menedékhelyére.
A versek a Bárka 2014/6-os számában jelentek meg.