Versek

 

Csontos_M__rta.jpg

 

Csontos Márta

 

Próbakövek

 

Képes vagyok felnőni a fájdalomhoz,
képes vagyok a csendbe belebújni, mégis
oda vágyom, hol a hangok a szélbe
temetnek, hogy együtt rohanjak velük,
mint gyors lábú nimfák a fölhevült virágok között.

 

Képes vagyok meglőni az időt, azt
akarom,hogy sebzett vad legyen, s egy
pillanatra érezzem, az égre feszülő
rohanásban a fojtó-nyakörvét leoldják rólam;
nincs már, ki bosszút álljon rajtam, s báránnyá
szelidül torkomban a feszültség.

 

Csak lassan vagyok képes hozzád
emelni magam, pedig türelmed fogytán.
Nem vagyok már jó, se testvérnek,
se tanácsadónak, se barátnak; önmagamnak
lettem ádáz ellenfele semmiért.

 

Sas szememből kiröppen a veréb,
s a hideg sugárról lassan lehull;
még a porban is alig hagy nyomot.

 

Kompromisszum-készség

 

 

Ma korábban fekszem, pedig
várólistára lökött az álom.
Az égbolt is összezárult felettem,
megkezdődött a mennyei adásszünet.

 

Ma hiába húztam magamra dupla plédet,
s próbáltam a melegnek megőrizni a rejtekhelyet.
Hiába ágyaztam meg szememben a fénynek,
s hiába ellenőriztem a napi elvégzetlen feladatok
algoritmusában, hogy további inzézkedésig
felbontottam-e a zárójeleket.

 

Ma huszonnégyórás félhomályban maradtak
bennem a sorok, nem tudtak elringatni szökevény
dalok, megfejthetetlenek maradtak a halhatatlanság
betűire megszerkesztett akrosztichonok.

 

Pedig ma nincs zavar a szinuszcsomóban, az
ereken már lefutott az árhullám, most kell
kompromisszumot kötni az éjszakával, most
kell a földszagot elkeverni égi mezők illatával.

 

Most kell elindulni oda, ahonnan reggel
még reméled a visszatérést.

 

 

Verslapok

 

Csak egy köteg tabula rasa
minden vagyonom, mezítelen lapok ölébe
rejtett gyönyöröket kínálok saját aukciómon,
hol kalapács alá kerül az önérték.

 

Röppályára helyezett emlékképek
bontogatják szárnyukat a térben, de egy
szomorú angyal visszaküld az ismeretlenségbe.
Félek, nem tudok belesimulni a balladai homályba;
látomásból kimosott betűim nehezülnek
a megtisztított árnyak törékeny fehérségébe.

 

Bűntudatból kikevert, fáradt gyermekarcom
kóborol az éjszakából pattintott hajnali
glória peremvidékén, s várja, hogy nála
landoljon Superman, hogy Platónnal kéz
a kézben bevezessen az ideák világába,
s az éteri leszállópályán bázist telepíthessen
a kékbe égett csend menedékhelyére.

 

A versek a Bárka 2014/6-os számában jelentek meg.


Főoldal 

2015. január 16.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png