Versek

balinttamas_meret.jpg

 

Bálint Tamás

 

Lávsztori

 

II. rész: Szemtől szemben

 

17.

A padoknál a Karolina téren,
a megbeszéltek szerint várva rá,
a felkavart levelek közt a szél e-
lől behúzódtam a nagy fák alá.
A titkot így ernyőként tartaná
meg a lombkorona a nyárutónak -
akár erre is foghatnám utólag.

 

18.

S felhő vetült a szürke kockakőre
közben: a mellékutcákból unott
kisemberek így küzdenek előre,
a színház fele két kocább futót
egy kutyás nyugdíjas is lefutott
a villamoshoz teperve, de persze
a sz*rt már nincsen összeszedni kedve.

 

19.

Balomon okkersárga szoknya libbent,
amelyre élénkülni tűnt a tér,
de inkább mégis szótlanul odébbment
gazdája, bár azért lemért kacér
kacsintásával. Hátha visszatér,
amíg izgalmamban is hangolatlan
végleg elmerülhetnék itt magamban.

 

20.

Szombat fél hat, a telefonra nézek,
talán ha tíz percet, tizenötöt
késett. Bár meg nem ölne még a méreg,
a kisördög csak belém költözött,
mikor egy alig-nesz vállam fölött
meglegyintett. És megszegik lehellet,
nincs, nem lehet hang pariban emellett:

 

21.

szemérmes angyal óriás szemekkel
néz rám mosolyogva, kiváncsian.
Hamar leesik, a B-terv már nem kell,
korábbi ötletem tovarian,
hogy közel a busz, ha rossz az iram,
nem érdekel, mit gondoltam először,
jöhetne egyből a következő kör.

 

22.

Már nem zavart a negyedóra késés,
közben a nap is végre kisütött,
- bár látszik lányos zavarom eléggé s
kevés a szó, érzem, mit megütök -
a fagyikra tértem, s hogy üditők
is vannak a teraszokon - habogtam -,
vagy sétáljunk a parki nyugalomban.

 

23.

És felüdült minden tőle, beülve
egy sörre ömlött folyamatosan
a szó felváltva belőlem s belőle,
mintha csak sikerülne pont olyan
módon azt a fonalat pontosan
továbbszőni, mely előtte egy percre
- szemrebbenés időnyi - nem esett le.

 

24.

Pedig nemegyszer láttam már fotókon,
de a való úgy múlt mindent felül,
mint egy tévelygő lövedéknyi ólom,
mely inkább odavág, mint elkerül.
A megnyerő belső tort erre ül,
mi tovaterjedt a beszélgetésben,
tovább növelve megelégedésem.

 

25.

Kis blúzban volt, a haja vállra omló,
s arca csak annyira sminkmentesen,
hogy natúrnak ható legyen. Hasonló
taktikai eszköztár végtelen
áll készleten mind a két térfelen:
használjuk is hát, semmi akadálya,
semerre nem lejt legalább a pálya.

 

26.

Megfordult néhány kör még a pohárban
s hoztam a formám - a kulcsfogalom:
mosoly és bólogatás, mint korábban
vagy épp most ím magam bemutatom.
(Ezúttal igyekeztem nagyon
figyelni rá, bár kiderül mi fontos
úgyis, s lassan már zárna be a pultos.)

 

27.

Szokásos a kapu előtti csókig
az összes esemény, majd búcsuzás,
ha nem egyéb, még valami kiforrik
idővel itt - érzem s e fix tudás -
nak birtokában minden szemhunyás
mögött őt vélem látni álmaimban -
s önáltatok is közben álnaívan.

 

Megjelent a Bárka 2014/6-os számában.


Főoldal

2015. január 07.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png