Győrei Zsolt
Ballada hajdanvolt mestereimről
Hová szökött Mészöly Dezső?
Minden sora, ha forditott,
tág láthatár volt, zöld mező,
sehol homály, köd, holt titok.
S Réz Pál, kihez a Holmisok
hordtak növendék-szöveget,
segített, folyvást jobbitott –
s Nádasdy Ádám hova lett?
Hát Osztovits Levente? Ő,
ki Firszt, a vén komornyikot
s Arkagyinát adott elő,
a hangja búg, mormol, szipog,
eljátszva mívest, morbidot?
A pontos, vad Csehov-balett
fáradtan lejt s mint hold, inog…
S Nádasdy Ádám hova lett?
Lator, a fínom verselő?
Tarján Tamás, a szó-bigott,
önfegyelmében perzselő,
ki úgy pátyolt, hogy froclizott?
E griffek s unikornisok,
a tisztán égő hevület
kihűlt – szavunk ma por, piszok…
S Nádasdy Ádám hova lett?
Ajánlás:
A zord Halálra szórt szitok
hiú, mint báli toalett.
De csöndemen egy sor kifog:
Nádasdy Ádám hova lett?
Megjelent a Bárka 2026/2-es számában.
