Birtalan Ferenc
Ma ezek
egy valaha-volt film bűvölete
egy telefon a kórház felé vezető útról
egy agyonvert kutya emléke
a szerelemáldozatok
a kell-e virágot- bort vinni lányos házhoz
első vizitkor dilemmája
ahol egy elszart-életű anya tart erkölcsi előadást
szigorúan vallásos érzelmektől vezérelve
a filmről eszembe jut
a moziban jó lett volna megfogni a kezed
dédelgetni akár egy csillagot
a telefonról a kemoterápia
a mindent felőrlő rettegések
a kutyáról
hogy valami romlóban volt és
nem segítettek a virágok a bokrok a szépülő kert
kitapinthattuk mind a ketten
az elsőáldozó lányról
aki fehér ruhában térdel nyolcvan éve az imazsámolyon
s az elfeketedett kép sugallja
az úr komoly elfoglaltságai miatt
soha nem törődött csip-csup ügyekkel
a pusztulásról
hogy hiába tűnik el minden
nem tompul a fájás nem múlik semmi
nem halványul a kutya-emlék
s bár nem érzem kezed remegését
látom ujjaid ritmust dobolnak az üvegasztalon
dúdolsz egy dallamot
simogatom a székkarfát
ezek lesznek a zárójelentésben
Trójai vírus
mikor elvonulóban a nyár
s én a sejtek szaporodásáról álmodom
fogalmam sincs mit jelenthet
a mindenreggelek keserveihez tatozó dilemma
fölfejteni mint anyu a régi holmikat hogy megmentse
újra kösse a fonalat valami használhatóvá
nem úgy mint pénelopé
az ő odüsszeusza mindig előkerült a kocsmából
de újra és újra kihajózott hogy keserves napjait rója
fogalmam se volt hol van ithaka
csak láttam várja anyánk s bánata nem trója
elvonulóban a nyár
felhő szomorítja arcát az égnek
és nem tudom miért bolondulnak meg a sejtek
betesz az éjszakának az este
feszül a frontok alatt az ember álomba zuhant teste
anyu elfogyott
apánk minden pohár borban őt kereste
ez a történet se fényesíthető de vessen rám követ
ki engem látva látni mást szeretne
ilyenné lett a játék
nehéz megtalálni az egy-szót
amit hoz és továbbsodor a szakadozott álom
elvonulóban a nyár
az őszbe még oda kell érni
melyik sziget felől hallatszik majd a szirénének
nem tudom
azt se ki vagyok odüsszeusz vagy télemakhosz
körbevesz a tenger
a múló nyár
megyek a rejtelmek szeptemberének
hallom szirének elhaló jaját
zsibongnak zsongnak bennem a sejtek
istenem mennyire szeretlek
és próbálok nem gondolni rád
Megjelent a Bárka 2014/4-es számában.
