Rékasy Ildikó
Slammerré lenni (vagy nem lenni)
Kezdetben voltak ők,
az igricek, regösök,
vándorló énekmondók,
kobzosok, hegedősök,
a garabonciások,
bűbájos ördöngősök,
latorkodó poéták,
kóborló kocsmahősök,
és gáláns lovagok,
epedő trubadúrok,
szüzekért, madonnákért
pengtek, zengtek a húrok,
voltak fűzfapoéták,
s poeta doctusok,
sült poetaszterek
s más flaszterkoptatók,
elégiák születtek,
ódák és eposzok,
szárnyaltak metaforák
s minden más toposzok,
és mindig ők voltak
az újítók, modernek,
kik a maguk korában
éltek és énekeltek.
Hát ki ne vágyna arra,
hogy a korral haladjon,
talentumos poéta,
s váltson, magára adjon!
Üdvös tájékozódni,
és illik észrevenni,
hogy a slammer poetry
lett korunkban a trendi.
Azért most minden vágyam,
(mit nem kíván az ember!),
hogy ezt is kipróbáljam,
s lehessek egyszer slammer!
Ha negyvenéves volnék
tán legyűrném e vágyat,
hogy a húszévesekhez
bányarémnek beálljak,
de szépkorában persze,
s lám, előnnyel is járhat:
megnő az ember mersze,
mert ugyan, mit kockáztat?
Tehát fellépek itt most
szorongva, ám reménnyel:
Poetra Slam Mary,
vagy Perfor Manci néven.
Rímes-rímséges slam-kísérlet
Ez itt egy neoszürrealista rímes-rímséges slam-kísérlet
„elhasalt századunkban” hülyéskedni életszükséglet,
laza sorok, laza asszociációk jól kifőzve,
a forszára rájönni nem nehéz, bökd ki elsőre,
ami eszedbe jut, semmi se jut,
vagyis csak ez, hogy semmi se,
semmi de semmi se … aha: mise, fekete mise,
fekete misén sátánfiókák ministrálnak,
tömjén helyett ganéjjal füstölnek, pikáns illat árad,
ganéj, ganajtúró bogár, skarabeusz, skarlát betű,
skarlát betű, sátán rimája, rossz nő, rossz életű,
rossz élet, jó élet, van különbség? talán van,
hisz az élet szép, tenéked magyarázzam?
tavaszi este, Zagyva-part, nyitva az ablak,
békazene, brekekekex, micsoda maszlag,
hogy ez a boldogság, ez is, egy boldog békadalárda,
eső után a kis békák hogy ugrálnak, tele a járda,
eső, békák, békaeső, ilyet láttam már, nem is régen,
kecskebéka felmászott a fűzfára, biztos jókedvében,
ezt nem láttam, attól még igaz is lehet,
hisz hírlik: felettünk a béka,
a békák után ide kellene még valami,
a világbéke talán, vagy inkább a Béla?
legyen akkor inkább a Béla, méla Béla, a málé
a legutolsó sor pedig: legyen az Amálé!
Jegyzette: O.K. Dilisy Réka
Megjelent a Bárka 2014/3-as számában.
