Esteban Zazpi de Vascos
NÉHÁNY QUINTlLLA
IBÉRIA NÉMELY LEÁNYIRÓL
Cervantes nyomán*
Braga, 1769
dőre csalfaság
a szerelmi csáb
szép Ibériám
minden hárpiád
meg engem talált
volt egy andalúz
barna mélabús
tekert mint a nyuszt
én égtem alul
poklosra gyalult
akár a csalán
égtem a hasán
sosem várt talán
ezeregy talányt
szűlt a katalán
ketrecébe zárt
hozta a halált
ellobant katáng
ezüst róka-láng
volt a mór leány
nyöstény Harpagon
hazudott vakon
múlt az aragon
hollónászba vont
az őszi avaron
céda mindahány
ó mennyi léha lány
beste és csalárd
hozza a magányt
elvesztett csatát
hajnalig dudált
akár a szukák
dúlt a portugál
bodrozott bundát
nyalatta lyukát
pénzedre éber
elárul hétszer
a galic némber
tüzel mint néger
reggelig héttszer
szenyórád buja
Estremadura
hajnalig fújja
sohasem unja
s kitesz az útra
ibérmód riszál
minden páriád
a hős és silány
átkot vagy imát
érettük kiált
ó Galicia
ó Valencia
mennyi dísz-pina
torkos szépia
s nincs elég pia
* Idolom „Ál-nagynagynéni” című történetében Claudia de Astudillo y Quinones nevezetű kerítőnő okítja a szép Esperanza De Torvalva Meneses y Pachecot az ibériai férfiak gyalázatos voltáról. Ettől jövék dühbe s megirám a fordítottját az ibér némberekről. (Ferenczes István fordítása)
Megjelent: Bárka 2007/1
Esteban Zazpi de Vascos további szép szerelmesversei Ferenczes István fordításában a Bárka 2007/1. számában, valamint korábbi (2006/5) lapszámunkban (a fordító jegyzeteivel).
