Sántha Attila
Rákosijános nagyapám
Jópár részre szétszakadt a hadtest,
úgy szórták szét a Don óta
visszafelé nyilazó székelyeket,
mint a polyvát.
'44 legvége volt, jobb helyeken
már készülődtek hatalomra
a kommunistának átállt nyilasok,
máshol még ők voltak uralmon,
s a leereszkedett ködben a század
– csupa meglett, két világháborús családapa –
Kecskemétről hazafalé indulva
kereste a főhadtestet.
Nyilasok fogták el,
a csapatból kiállítottak egyet,
fejéhez fogták a pisztolyt, lője le
elrettentésül kiszemelt nagyapámat
– lelőtte.
Testét aztán felakasztották
egy útmenti fára emlékeztetőül,
hogy így jár,
aki két háborút végigharcol
akármelyik oldalon.
Évekre rá Bardócz Béla bá
a kocsmában sírva mesélte,
mennyire fájt neki, hogy
ötgyermekes apát kellett lelőnie.
Bocsáss meg, Márti,
de Márti nem volt ott,
és nem is tudott volna mit mondani.
Márta
Emlékszem a nagydarab,
kancsal oroszra,
hetven év után is felismerném
– mondta anyám, aki azóta is
hiába hívja a szovjetvadászokat.
Pár héttel azután történt,
hogy leendő anyósát légnyomás érte,
oroszok járták a falut,
dáváj csász vagy dáváj életet,
s a nagydarab, kancsal Szergej
az utolsó bödön zsírt vitte el.
A színben nagyapám
pergősszekerét is meglátta,
s gondolta, azon járja meg
Berlin ostromát.
Hol a kötőrúd? – szólt, illetve mutogatta.
Nincs, megettem – válaszolt
szikrázó szemekkel nagyanyám.
Dáváj kötőrúd – kiáltotta oroszul Szergej,
s felsorakoztatta a fal mellé
Annát, Etit, Saroltát, Lujzit
és a legkisebb Árpit, majd
nagyanyámra fogta a Kalasnyikovot.
Társa alig tudta puskatussal leütni,
még akkor is ordítottak egymásra,
mikor elhajtottak a pergősszekéren.
Márta pedig ottmaradt étel nélkül
és öt gyermekkel,
kész csoda, hogy kiteleltek,
és Jánosra is sokszor haragudott,
hogy nem jön segíteni,
pedig azt ígérte, sosem hagyja el.
Rákosizsigmond dédapám
Született 1868-ban primor családba,
s élete nagy része azzal telt,
hogy a birtokot ő visszaszerzi.
A perekben szinte semmije sem maradt.
Dénes fiával együtt vonult be,
és ordította, kutya Szerbia,
majd '16-ban, mikor az oláhok bétörtek,
János fiát is utánavitték.
Látta, mint Dénes fennakad
egy szögesdróton s lekaszabolják,
aztán hazajött.
Pár évre rá felhúzta legjobb harisnyáját,
egész nap fát húzatott az erdőn,
legyen télire, majd kimelegedve
otthon a jéghideg vízbe beleült.
Harmadnapon meghala, majd eltemették,
a felesége vitte tovább a pereket,
nagy tehetsége nem volt hozzá,
így sok minden elveszett.
Megjelent a Bárka 2013/4-es számában.
