Fecske Csaba:
Öregasszony
élő múmia a pillanat múzeumában
látható kedves szomszéd távoli rokon
elszemtelenedett fűvel az udvaron
tolakodó sötét a ház minden zugában
első férje szól a fáma életét áldozta
a hazáért amelyből másfél hold volt övé
egy szép fiatal özvegy kövér falat
a falu száján sokáig elbánt jelenével
a múlt kísértett sötét árnyékot vetett
a második férj is rég a földben úszik
mozdulatlanul teszi dolgát a holtakét
itt maradt társa ül az udvaron épphogy
fönnakad rajta a fény a Bibliával üti
agyon az időt amely alkalmatlan már
az életére közelről érzi az Isten szájszagát
derekát fájlalva süti a pogácsát unokáinak
sápadt homlokát a nap az utolsó próbálkozások
ezek halni és hálni jár belé a lélek szavak
jéghártyája alatt ijesztő némaság
Halottak napja
kezemben krizantém-csokor
hűvös ősz mint a must ha forr
az ég hordójából kicsap a
felhő piszkosszürke hab
a temető csurom virág
mint rozsdát pergetik a fák
elszáradt leveleiket
bokorral párzó szél liheg
avar roppan talpam alatt
nyelvemen megkövült szavak
fölöttem lomha vemhes ég
nincs már ami lehetne még
amíg a gyertya csonkig ég
agyam bozótjába vonszolom
akárcsak zsákmányát a vad
védtelen halottaimat
éhségem mégsem csillapul
csak összevérezem magam
az idő fut akár a nyúl
fázom halottak napja van
SZINTÉN ZENÉSZ
Öt link limerick
Sír a Csodálatos mandarin,
megkisértette egy randa rím.
Sírni van oka min,
eltűnt a kokain,
el, az édes hangú mandolin
*
Az intendáns protestál, Verdi,
az ötletet fejedből verd ki,
ne írj új operát,
így int egy jó barát,
a múzsa nyakát már tekerd ki!
*
Az kérdezi tőlem Puccini,
nem tudtam volna többre vinni?
Ó, mi sokra vinném,
ha a sört nem innám!
Giacomo szól: hát bort kell inni!
*
Levetkőzött nekem Csocsoszán,
jól teletömte csöcse szám,
elalélva nézett,
engem megigézett,
a magas C-t kivágta lazán.
*
Az utolsó teremben Judit
most épp az ördöggel alkuszik:
Öreg már a herceg,
jól jönne egy hercig
úr, ki nem csak akar, de tud is.
Megjelent a Bárka 2013/1-es számában.
Ajánljuk még:
Fecske Csaba A hét Bárka-kérdésére válaszol
