Tóth Erzsébet

A vers könnyei

100 ezer költő a változásért.

A világ több mint 90 országában egyszerre olvassák a költők verseiket, így emelvén föl szavukat a változásért.

Van-e annyi költő a földön, amennyi embernek ebben a pillanatban is fegyver van a kezében, puska lóg a vállán?

És mit mondanának egymásnak, ha szembe kerülnének?

Lenne rá idő?

A szűnni nem akaró háborúkra, az éhezők százmillióira, a folyton újjászülető diktátorokra, a sistergő gyűlölet láváira mit felelhet a költő?

„Egy költőnek legfeljebb zsebkése van.” – írta Weöres Sándor.

Amerikai költő lép a magyar mikrofon elé, noteszában szépen formált betűk sűrű sorokban, meglehet, pár év múlva a kézzel írás is lázadás lesz.

Angolul mondja versét, a többség így csak bűvölő varázsmondókának érezheti a szöveget, akár szundikálhat is közben.

Az amerikai fiúnak madársóhajnyit remeg a keze lapozás közben. Verejtéktől fénylik a homloka.

Aztán egy csepp lehull a padlóra, majd kettő, három, négy…

Sírt a vers. A vers könnyei hulltak a színpadra.

Megjelent a 2012/4-es Bárkában.

Főoldal