Papp Attila Zsolt

Távolból valakik integetnek

A szertartásosságra való hajlam

egyre növekszik bennem a korral,

a mozzanat, mely mindent lehatárol,

legyen az egy nász- vagy gyász- vagy bordal;

liturgiában a Róma nyelve,

a jó változat csakis az lehet,

mit nem ér át a józan ész s a mérték:

a barokk pompa mindenek felett;

a szónoklatok megható dagálya,

az émelyítő, álmosító próza -

búcsút mondani egy vélt szigetnek

és számbavenni, mi történt azóta.

Nincs mért halogatni ezt a lépést

- egy veszteglő hajó régóta várja,

hogy ünnepélyességgel sort kerítsünk

a névadási ceremóniára.

A térkijelölés, e régi sportág

gesztusa, hogy mindent elkeresztel;

a szertartás iránti gyengeségem

így működik, mérsékelt sikerrel.

A távolban, terített asztaloknál,

ülnek valakik és integetnek.

Érzelmes kísérlet: válaszolni

s formát adni minden kis szigetnek.

A vízi ember

Ahogy ott állnak, tömött sorokban,

arcukon hullámzik át a tenger,

úgy tűnik: a vízi városokban

készül már az újabb eszmerendszer.

A szállásterület berendezése -

a honalapításnak ez a kulcsa.

Még formátlan, még alakul a mélyben,

de a szabályokat naprakészen

az összes vízi ember megtanulta.

Szoktatják maguk a környezethez,

élnek, tűrnek, mozit néznek este.

Korán kelnek, hajnalonta néha

kijárnak a titkos lőterekre.

Az atlantiszi túlélő mutánsok

kétéltű faj, vízben-levegőben

egyaránt ismerik jól a járást.

Még nem döntöttem, jó-e, amit látok:

hogy belakják a tengert egyre többen

és állnak ott, tömött sorokba zártan,

a víz alatti csendben várakoznak,

csak szemük világít az éjszakában.

Hét tenger adósa

Csak éjszaka utazom, kizárólag

éjjel, amikor nyugosznak a sötét

kalózok s a tenger szárnyas lényei.

Az éjszaka egy hajózható napszak,

be- és átlátható, könnyű érteni.

Választhatsz nyitott pályák közül most,

ugyanolyan hazák, kontinensek

mellett, felett húzol el. Tényleg ennyi:

kis éji séta, létezésgyakorlat;

aligha van már amit megkeresni

a vízszintes és szinttelen világban.

Csak nesztelen, nem kéne felzavarni

a lenti tájat, hadd aludna más -

e nyugalomról biztosat nem tudni,

hogy álom-e vagy csendes pusztulás.

Így kezdi az összes felelőtlen,

éjféli utazó: mély lélegzet,

gyanúra okot nem adna semmi.

Szemből idegen hajók érkeznek,

s amíg rendre fordulnak, erre térnek,

azért a néhány szabad percért vagyok

adósa hét tenger szellemének.

Megjelent a 2012/3-as Bárkában.

 

---