Orcsik Roland
Közös tőből
Bácska és Bánát
metszéspontján ömlik a Dunába
a Vajdaságot kettéosztó folyó.
Németül Theiss,
szlovákul, románul Tisa,
akárcsak szerbül, ukránul.
Közös tőből fakad
az iszapos hangzás,
akár a bűz
a demarkációs vonal alól.
A bűznek pedig nincs hangja,
a bűznek pedig nincs színe,
a bűznek pedig nincs teste.
Mint egy halott
isten. Mert van:
elviselhetetlen.
Diadalmas vulva
A Maros mentén
bóklásztunk az erdőben,
szemben a Tisza-part,
látni akartuk, hogy vegyül
eggyé a két folyó.
Rövid szakaszon
világos és sötét tónusú
sávban zajlik
a homoktól sűrű hömpölygés.
Végül magába nyeli a Marost
a duzzadó Tisza,
mint diadalmas vulva.
Anya-kultusz nyaldossa
a férfi uralmat.
Száraz partra csorog
a két folyó verejtéke.
Izgat boszorkányos mosolyod.
Lepkepor
Lepke akadt a pók
hálójába, hiába verdesett
vékony szárnyaival,
sehogy sem szabadult.
Lassan mászott elő a nyolc
lábú kaszás, de nem közeledett,
várta saját pillanatát.
Segítsek-e, futott át agyamon.
A káposztalepke végzetesen
a hálóba gabalyodott, fehér
por szitált verdeső szárnyairól:
marja a herpeszt nyelvemen.
Megjelent a 2012/1-es Bárkában.
