Versek



Balázs Tibor

 

M e g é r k e z é s   A q u i n c u m b a

(részletek)


Prológus

 


Vagyok a kezdetekben,

pergamenekre írva,

semmissé tett egekben

törtarany, bálvány, mirha,


lehetnék Remus, Álmos,

hűbérúr, zerge, pásztor,

és minden, ami átmos,

Pátmosz lehetnék százszor,


látomásokba írnék,

s honolnék szofizmákban,

játszhatnám azt: ellesték,

mit görögként elzártam.


Vagyok néptribun, jóslat,

és patrícius, kerge,

Karthágó felé caplat

hajóim szürke serge,


s vagyok tomis is, császár,

száműzött imperátor,

Ovidius, és rám vár

egy test, hogy gladiátor


legyek, és én, én, Brutus tőre,

és légió a nevem,

rávésve holdidőre,

s rámírva: ibidem.


Mert Verecke és Róma

nem enged olyan távol,

mint szép humanióra

az ontikus magánytól,


vagyok hát préda, pannon

sámánhiány, iromba

csodaszarvas-pentatlon,

s érkezem Aquincumba.

 



A készenléti Róma

 


Az inventárium:


földművelők és pásztorok,

egynéhány filozopter,

historiográfus,

magister és

poéta,

patríciusok,

háromszázak, a vének,

néptribunusok, vétók,

a plebs, a plebs, a plebs,


a ligetek és szántók,

a hétdomb,

a városfalak,

az utak,

a bibliothékák,

a provinciák,

az arénák,

a gladiátorok,

a király és

a császár és

az ő aprócska ujja,

a templomok,

az istenek,


ez itt a lajstrom,

a kadaszter,

a sorolás,

a tényállás,

a regiszter,


ez lenne Róma?

Ez lenne az inventárium?


A földművelők regéiben

nyújtózó napfelkelték,

a pásztorok riadt sortűz-jelei

a megfutamított éjszakában,

a marcusaureliusokban

lakhatást nyert aforizmák,

az ovidiusokban megöröklődő

tomisok, pontus euxinusok,

a rabszolgalányok erotikus

álmaiban szublimáló patríciusok,


a vének hajában elfehérlő csendek,

s a vétó utáni csend, ha

kimondatott, a plebs, ha iromba,

a plebs, ha szép,


a plebs: ha nép,


a ligetek és szántók

elfekvőn a historiográfusok

könyveiben,

a hétdomb: a hét nap,

a hét évszázad,

a polisz falain

kívül rekedtek pogány kisrómái,

az utak, az egekből esedező

járványok,

a római jog betűit böngésző

civilizációk könyv-tárai,


a provinciák, hispániák,

galliák, pannóniák,

melyeken kívül nincsen élet,

s az arénákban a Mutató Ujj,

s a két gladiátor

halálra-életre,

exitusra,

a létező kinnlévőségére,


az emberi résre, melyen még

kitekinthetsz: a templomok örök

nosztalgiája és a hét főbűnök

között ütött résre,


az istenek és a feléjük bűvösen tekintő

istennők közé szorult földi halandó létre,


míg befogad

a Forum Romanum,

a Hyde-park,

a Hősök tere,

és az Agora,


így áll össze a leltár,

és így áll készen Róma.




Megjelent a 2010/6-os Bárkában.



 

 

2011. január 18.
Magyary Ágnes tárcáiKollár Árpád tárcáiSzakács István Péter tárcáiZsille Gábor tárcái
Fiumei forgószínpadTörténetek az elveszettek földjéről – Egy bánáti német lány memoárja
Merkószki Csilla: Innen folytatjukHerbert Fruzsina: Főpróba
Tóth Krisztina: BetonútNádasdy Ádám: Na, felnőttekJenei Gyula verseiNagy Koppány Zsolt: Bocsánat, uram
Bíró Szabolcs: Égi menedzser – Ozzy Osbourne emlékéreAknai Péter: RuhatáramTakács Zsuzsa: Telefon, Halál és megdicsőülés, Méltó távozás Kovács Dominik−Kovács Viktor: Csirkevész
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg